Sutherland Brothers - Arms Of Mary 1976

 

 

Az angliai születésű Sutherland testvérpár több olyan dalt írt, melyeket később vittek sikerre neves előadók. 

Így Rod Stewart Sailing című slágere is az ő 1972-es szerzeményük, akárcsak a Smokie előadásában slágerré vált 1976-os Arms of Mary. Bár ez utóbbi inkább dupla sláger, mivel a német nyelvterületen ők is sikereket arattak vele. Egy lágy, romantikus ballada, mely egy régi lány utáni vágyódásról szól.

Kinks - You Really Got Me 1964

A The Kinks elsőként 1964-ben tűnt ki harmadik kislemezével, a Ray Davies által írt You Really Got Me dallal. A szám nemzetközi sláger lett, Angliában feljutott a slágerlista első helyére, míg az Egyesült Államokban bekerült a Top10-be.

A The Kinks angol rockegyüttes volt, amelyet az észak-londonban a Davies-testvérpár, Ray és Dave alapított meg 1964-ben . A brit invázió részeként a The Kinks a korszak egyik legfontosabb és legnagyobb hatású zenekaraként ismert. Zenéjükre számos műfaj hatott, köztük a rhythm and blues, a brit varieté és népzene, valamint a country. Ray Davies (ének, ritmusgitár) és Dave Davies (szólógitár, vokál) mindvégig az együttes tagjai maradtak a zenekar 32 éves fennállása alatt.  Az 1960-as évek közepétől és az 1970-es évek elejéig az együttes zsinórban adta ki kereskedelmileg sikeres és szakmailag is elismert kislemezeit, koncepcióalbumait, és szerzett elismerést az angol kultúrát és életstílust feldolgozó dalaival, nagylemezeivel, melyeket áthatott Ray Davies sajátos, szemlélődő látásmódja. 

A The Kinks további színpadias koncepcióalbumai már kevesebb sikert arattak, de a zenekar kisebb újjászületést élt meg az 1970-es évek végén és 1980-as évek elején, amikor az olyan együttesek, mint a Van Halen, a The Jam, a The Knack, és a The Pretenders feldolgozták dalaikat, fellendítve ezzel a The Kinks lemezeladásait.1990-ben a The Kinks négy eredeti tagját beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé, 2005 novemberében pedig a UK Music Hall of Fame-be is beválasztották őket.

Tremeloes - (Call Me) Number One 1969

 

1969-ben jelent meg a dal, amikor a legsikeresebb időszakát élte az együttes. 1969-ben kilenc number #1 hittel szerepeltek a listákon. A legsikeresebb angol pop együttes volt ebben az időben.

 

A Tremeloes, a Beatles szülővárosából indult, és az alapító Brian Poole-ra nagy hatással voltak a gomba fejűek. A klasszikus beat felállás és a kristálytiszta vokál a Beatles számokat idézi . A hatvanas évek elején a Beatles feldolgozásokkal indultak, de jelentek meg saját számaik is. A legsikeresebb időszakuk az 1967-70 közötti évek voltak, amikor több dallal is listára kerültek.

Beatles - Revolution 1968

 

1968 tavasza, a világ forrong, a lengyel és a cseh nép fellázad az orosz irányítású kommunista vezetés ellen, az amerikai és francia egyetemeken egymást érik a kormányellenes diák lázadások. A Rolling Stones és a Beatles a zenével fejezi ki a szolidarítását ezekkel az eseményekkel. 

A Stones száma, a Street Fighting Man után, a Beatles a 1968-as White Albumon megjelenteti a Revolution című számot, mely kemény és szokatlan hangzásával és szövegével hatásosan próbál mozgósítani. A szám érdekessége, hogy kilenc verziója készült el. A legismertebb az első , amit a BBC 1968 tavaszi show műsorában adtak elő első alkalommal. 

 

Ohio Express - Chewy, Chewy 1969

1967-72 közötti időszakban, amikor a neves rock együttesek már sikerük csúcsán voltak, a rajongó kamaszok, akik hasonló sikerről álmodoztak, sorra alakítottak olyan együtteseket, ahol különösebb zenei előélet nem volt fontos, csak az, hogy valami fülbemászó, lábmozgató és a tiniknek tetsző dallamot összehozzanak.

Ennek az időszaknak az amerikai tini sztárjai, az Ohio Express nevű együttes tagjai, akik 1968-69-es időszakban értek el sikereket. Az 1969-es Chewy, Chewy című számuk egyszerű , simulékony zene és szöveg, ami elég volt néhány millió példány eladásához.

 

John Fred & His Playboy - Judy in Disguise (With Glasses) 1967

John Fred and his Playboy egy tipikusan egyslágeres együttes. Alapítója és névadója, John Fred Gourrie már 1959-ben a Shirley című slágerrel bemutatkozott a médiában. Később a luisianai Baton Rouge együttes alapítója lett, akik mind a soul mind a rock and roll zenében kiválóak voltak. Később vették fel a John Fred and his Playboy nevet.

Legnagyobb slágerük az 1967-es Judy In Disguise című megasiker volt, amely két hétre még a Beatlest is kiütötte a sikerlistákon. Maga a dal a Beatles Lucy in the Sky With Diamonds című számának szójátékos paródiája, ahol a Judy in Disguise és Lucy in The Sky hasonlósága volt a tréfa éle. A dal több mint egy millió példányban kelt el, ami akkor mega sikernek számított.

Hungária - Rolli-rock 1969

 

A dal az ős-Hungária legjobb albumán jelent meg, és a vegyes stílusú dalok között a rock and rollt képviseli. A Tűzveszélyes a Hungária együttes második nagylemeze, (melyet Hungária albumként is szoktak nevezni) 1971-ben jelent meg. Az album lényegesen nagyobb fejlődést mutat a korábbi Hungária lemezhez (Koncert a Marson) képest. 

Itt már erősen érződik, hogy az együttes kísérletezik a rock stílus irányzattal, bár azért vannak rajta beat-es dalok, valamint a pszichedelikus rock határmezsgyéjét súrolja a "Bye-bye boldogság" és a "Ringass el, álom", bár ez utóbbi dal egy kissé könnyedebb, légiesebb szerzemény. Összességében elmondható, hogy a Tűzveszélyes című albumon zeneileg már hallhatóak a kiforrottság jelei, de valahogy mégis a sok stílusirányzat miatt, kísérletező íze van az egésznek.

Hungária - Örökké és három napig 1974

 

A dal 1974-ben kislemezen jelent meg a Hungaroton kiadásában, és a belőle készült zenés videó a madridi RTVE televízió egyik szórakoztató műsorában készült.

A 70-es években a Hungária számára a vegetálás időszaka következett. A mindenható állami zeneipari vezetés nem kedvelte őket, a Hanglemezgyár nem adott ki nagylemezt nekik, a magyar közönséghez nem tudtak eljutni, a lemezes, támogatott előadókhoz képest háttérbe kényszerültek. Az együttes a szovjet-blokk országaiban turnézva próbálta fenntartani magát. 

 

1976-ig főként az NDK-ban, elvétve Lengyelországban és a Szovjetunióban turnézott. 1976-ban a Hungária ismét némi lehetőséghez jutott itthon: részt vettek egy Made in Hungary nevű rendezvényen, megjelentek a televízióban, kiadták egy kislemezüket. 1977-ben a Metronóm '77 vetélkedőn is részt vettek. Az együttes ígéretet kapott egy nagylemez kiadására, valamint egy országos koncert turnéra. Ennek jegyében 1978-ban felvették a Beatles-láz című albumot, a lemezgyár vezetése azonban – Fenyő szerint a lemezgyár által támogatott együttesek sikerét féltve – félretette a lemez sikergyanús anyagát.

 

Metro - Kócos kis ördögök 1969

 

A hatvanas években a kedvenc beat együttesek sorában ott találjuk a Metro együttest. A népszerűségüket mutatta, hogy az Illés és az Omega után az ő koncertjeikre jártak a legtöbben.

A Metro elődje, a Zenith együttes 1960-ban alakult Sztevanovity Zorán vezetésével. Kezdetben a Nyugati pályaudvar Hangulat nevű bárjában (a mai McDonald’s alsó szintjén) léptek fel, ahol hétvégente ifjúsági klub üzemelt. Egy évvel később megkötötték az első szerződésüket a Metro Klubbal.

A legendás Metro klub, melynek a nevét 1961-ben felvették, a hatvanas években egy népszerű feltöltődési hely volt a jó zenére kiéhezett fiataloknak. 1960-70 között voltak a legsikeresebbek, és főleg a hatvanas évek végén születtek legnagyobb slágereik. 1970-ben jelent meg a Metro – és a magyar könnyűzene történetének – első koncertalbuma, az Egy este a Metro Klubban…. Ez a Metro második „klasszikus” felállásának egyetlen albuma, mivel az együttes fő zeneszerzőjét, Schöck Ottót Fogarasi János váltotta. A dalok többségét Frenreisz Károly és Sztevanovity Dusán írta. A felvétel 1970. május 31-én, a Metro Klubban, egy lemezgyári UHER magnetofonnal készült. A kissé egyszerű rögzítési technika ellenére a hangminőség meglepően jó. A eredeti hanglemez kiadáshoz egy fekete-fehér fénykép is tartozott, mely az együttes tagjait ábrázolja.

Kiváló hangszeres tudásuk, lenyűgöző színpadi előadásuk tette őket méltán kedvencekké. Az nosztalgikus szövegű Kócos kis ördögök című dalból készült klip a korabeli televíziózás egyik őslelete.

Eric Burdon & The Animals - When I Was Young 1967

Az 1967-es dal az Amerikából induló háborúellenes hippimozgalom egyik zászlóshajója volt. A zenét Eric Burdon szerezte és a dal szövegében önéletrajzi motívumként apjára és saját fiatalkorára emlékezik. A szám arról az időszakról szól,  amikor az apja ugyanolyan fiatal volt mint ő, de be kellett vonulnia  katonai szolgálatra, és az apa nélkül maradt fiatal Eric életében először találkozott 10 évesen füves cigivel és 13 évesen a szerelemmel. A dal a punk és a heavy-metál zenekarok kedvelt cover témája lett az idők során. Reklámfilmek zenei anyagában is szívesen használták a különleges torzított hangú gitár rifjét és a hegedű szólóját.

A The Animals az 1960-as években alakult angol együttes volt, mely a Brit invázió idején az USA-ban is népszerűvé vált. Ismertségüket nyers, bluesos hangzásuknak és énekesüknek, a jellegzetes, mély hangú Eric Burdonnek köszönhetik. Legnépszerűbb daluk a House of the Rising Sun, mely kiváló példája az Animals keményebb, rockos dalainak. Az együttes számos tagcserén ment keresztül, feloszlása előtt pedig a pszichedelikus rock terén is maradandót alkotott. 

 

Blues Magoos - We Ain't Got Nothin' Yet 1966

A Blue Magoos egy amerikai rock együttes, akik előfutárai voltak a psyhedelic-rock nevű zenei irányzatnak. Egyetlen sikeres daluk született, de ezzel beírták magukat a rock történelembe. Később ez a dal és Gershwin klasszikusa képezte az alapját a Deep Purple Black Night című slágerének. 

1964-70 között volt az együttes aktív korszaka. Ezalatt az idő alatt számtalan tag megfordult a zenekarban. az amerikai fiatalok Dick Clark műsorában az American Bandstand-ben ismerhették meg őket. Zenéjük alapul szolgált a későbbi hard-rock és metál zenekarok számaihoz.

Spencer Davis Group - Keep On Running 1965

 

Az 1965-ös dalt eredetileg egy jamaicai zenész Jackie Edwards írta és vette lemezre. 1965-ben a Spencer Davis Group, a brit invázió egyik zászlós hajója, vitte igazán sikerre. Később számtalan feldolgozása született olyan híres előadókkal, mint Tom Jones és Phil Collins, de megjelent filmek zenei anyagában is.

A Spencer Davis Group 1963-ban alakult Birminghamben, az angliai a blues és a soul hazájában. Nem véletlen, hogy a zenéjükben ez az irányzat jelent meg markánsan. Az alapító Spencer Davis gitáron, míg a két Winwood testvér, Muff gitáron és Steve, aki később a Traffic frontembere lett, orgonán játszott. 1963-69 közötti időszakban voltak igazán sikeresek, ebben az időben több slágerük is megjelent. Az együttes egyike volt azoknak a nyugati zenészeknek, akik magyar színpadon is kiállhattak a hatvanas években.

A 60-as évek végén a felpuhuló diktatúra, "cirkuszt a népnek" irányvonala a hazai koncert színpadokra hoz sikeres külföldi zenekarokat is, Luis Armstrong, a Nashville Teens után a britt Spencer Davis Group is koncertet ad a Kisstadionban 1967-ben. A kivonult nagyszámú rendőr, munkásőr és ifjugárdista jelezte, hogy a rendszer félt, és a koncert végére 122 embert őrizetbe vettek, annak ellenére, hogy a közönség fegyelmezett volt. A koncerten olyan sikerszámok hangzottak el mint a Keep On Running, a Gimme Some Lovin slágerek.

Metro Klub vs. American Bandstand 1969

 

A dal és az évszám ugyanaz, de a két helyszínt nemcsak 7000 km választja el egymástól, hanem a kulturális és politikai szabadság, de az fényévekre.

1969. A Budapest, KÉV Metro Klub, amely a legnépszerűbb táncos hely volt, és ahol a nyugati slágereket amatőr együttesek játszották, akik recsegő rádiók műsorait hallgatva tanulták meg a dalokat. A felvételen az énekes Horváth Károly (Charlie) és a táncparketten csíkos pulóverben, Földes László  ( Hobo).

1969. Philadelphia, American Bandstand , amely az amerikai fiatalok népszerű szombat esti táncos TV-műsora volt neves műsorvezetőkkel és meghívott együttesekkel. Minden héten a TOP10 dalaira amatőr táncversenyt is tartottak és neves előadókkal találkozhattak a fiatalok.

The Beatles - Two of Us 1970

 

A Let It Be, egy dokumentumfilm, amely bemutatja a Beatles utolsó lemezének, a Let It Be-nek a studió munkáit, valamint az együttes felbomlásának okait is feltárja egyidejűleg. 

A film végén megtalálható utolsó koncertjük, a híres Rooftop (tetőkoncert), amelyet 1969. január 30-án adtak az Apple lemezkiadó ház tetején, Londonban több ezer kiváncsi néző előtt.

Van Halen - Jump 1983

 

A Jump a Van Halen együttes dala az 1984 albumukról. Ez az egyetlen daluk, amely első lett a Billboard Hot 100 kislemez listán. Különbözik a szokványos Van Halen daloktól, köszönhetően a szintetizátor vezérmotívumának, amelyet Eddie Van Halen játszott el egy Oberheim OB-X-szel. A gitárszólót Eddie saját kedvenceként tartják számon. A Jump az együttes legsikeresebb dala, egyesíti magában a 80-as évek zenéjének két stílusát: a szintetizátor vezérelt popzenét, és a stadion rockot. A szintetizátoros felvezető és szóló a poptörténelem legismertebbjei közé tartoznak. A jövőben az együttes túlnyomórészt ehhez hasonló, rádióbarát slágereket írt. 

Van Halen zenei környezetben nőtt fel, testvérével először zongorán kezdett tanulni, de a klasszikus zene helyett a rock felé kezdett kacsintgatni: először dobolni kezdett, míg Alex gitározott, ám hamar cseréltek, és több zenekart alapítottak (The Broken Combs, The Trojan Rubber Company). A rockfeldolgozásokat - elsősorban Jimi Hendrix- és Cream-dalokat - játszó Mammoth nevű együttesükbe vették fel énekesnek David Lee Roth-ot és Michael Anthony basszusgitárost, 1974-ben pedig nevet váltottak, és megszületett a Van Halen zenekar.

Nemcsak a Van Halen színeiben nyújtott produkciói voltak óriási hatással az őt követőkre, szólógitárosként is emlékezetes produkciókban vett részt. Ezek közé tartozott Michael Jackson Beat It című legendás számának gitárszólója; mint a Billboardnak 2015-ben elmondta, a dal hangszerelésében is kivette a részét Quincy Jones mellett, sőt át is írta kicsit a rá eső részt. Közreműködött továbbá Brian May első szólólemezén, a Star Fleet Projecten is. A Van Halennel utoljára 2015-ben lépett fel. Halálhírét követően számos rocksztár emlékezett rá Lenny Kravitztől Tom Morellón és Flea-n át Brian Wilsonig, Nikki Sixx szerint ő volt "a rockzene Mozartja".

The Searchers - Needles and Pins 1964

Az 1963-as amerikai slágert az idők során számos alkalommal feldolgozták neves előadók. Talán a legnépszerűbb a Searchers együttes feldolgozása volt 1964-ben.

A hatvanas évek első felében Angliában friss szelek kezdtek fújdogálni a könnyűzenében és az ódivatú slágerénekeseket mind jobban kiszorította a Beatles, majd a nyomdokain járó többi vokális együttes, a Swinging Blues Jeans, a Gerry and The Peacemakers, a Fourmost, a Merseybeats és talán az egyik legjellegzetesebb közülük, a Searchers. Ez a zenekar a Beatles mellett Lonnie Donegant, a Drifterst, Buddy Holly-t, Jackie Shannont tekintette példaképének. Mint a korszak legtöbb brit formációja, a vokálra helyezték a hangsúlyt, s így nem is volt frontembere, sztárénekese. 

A Searchers Johnny Wayne 1956-os klasszikus westernfiljmje alapján választott magának nevet. (Magyar címe: Az üldözők.) A zenekar korai indulása ellenére csak a hatvanas években vált széles körben ismert együttessé Angliában. A liverpooli Mersey folyó nyomán Mersey soundnak nevezett stílus egyik legjobbja lett. A Beatleshez hasonlóan a Searchers is megjárta Hamburgot, 128 napig muzsikáltak a német kikötővárosban.
Amikor hazatértek, szerződést kötött velük a Pye Records, s lemezre került első nagy slágerük, a Sweets for My Sweet, amellyel 1962-ben végre országos hírnévre tettek szert. A következő évben megjelent első nagylemezük, a Meet The Searchers, rajta a Love Potion Number 9, a Farmer John, az Ain’t Gonna Kiss, Ya, a Twist and Shut és más slágerekkel. Ugyanebben az évben került a boltokba a Sugar and Spice című lemezük, amelyen a címadó dalon kívül hallható többek között a Hungry for Love című nagy sikerük. A zenekar sikerei a hatvanas évek végére elfogytak, de a Searchers évtizedekig együtt maradt, turnézott és megjelentette egykori sikeres lemezeit. Volt olyan esztendő, amikor több albumuk is megjelent újra. Számos zenész fordult meg az együttesben, de az őstagok közül csak McNally és Frank Allen maradt.

Janis Joplin - Move Over 1970

A dal a halála után hat héttel, 1970-ben megjelent, nagysikerű Pearl című albumának nyitó száma volt.

Joplin egy texasi kikötővárosban, középosztálybeli polgári családba született, és mindössze hatéves volt amikor már a helyi templomi kórusban énekelt (csengő szoprán hangon). A zene azonban kamaszkoráig másodlagos volt számára. 1960-tól a Texas Egyetemen tanult, ahol diplomát ugyan nem szerzett, de énekesi karrierje megkezdődött: barátaival gyakran énekelt folkot és bluest. 1963-ban San Franciscoba költözött, amely az 1960-as évek hippi kultúrájának középpontja volt. Karrierjét és egészségét egyaránt tönkretette alkoholizmusa és kábítószer-függősége. 27 éves korában Los Angelesben, kábítószer-túladagolás miatt érte a halál. Hamvait – végakaratának megfelelve – a Csendes Óceánba szórták.

Pink Floyd - Mother 1980

 

1982-ben bemutatott The Wall című filmmusical, mely a Pink Floyd együttes The Wall (1979) című stúdióalbuma és Roger Waters forgatókönyve alapján készült. A film közel 15 percnyi animációs részeket is tartalmaz, melyeket Gerald Scarfe grafikus tervezett és készített az együttes számára az albumhoz és a koncertekhez.

A kritikusok szerint, ez a 12 millió dolláros produkció nem egy koncertfilm, hanem egy hanganyag szemkápráztató adaptációja. A Fal, a főszereplő Pink, egy megkeseredett és elidegenedett rocksztár történetét meséli el. A "Mother" című dal arról szól, hogy Pink elidegenedésének egy része abból adódik, hogy az őt egy mindentől óvó és védő, egyedülálló anya nevelte fel, aki a második világháborúban elvesztette férjét, Pink apját. A dal Pink (Waters hangja) és édesanyja (Gilmour hangja) beszélgetését meséli el.

Creedence Clearwater Revival - Up Around The Bend 1970

 

Az 1970-es dal a nagy sikerű Cosmo Factory című albumukon jelent meg először, később kiadták kislemez változatban is. A dalt, mint megannyi CCR számot, a gitáros énekes John Fogerty jegyez. A zene jellegzetes Creedence hangzás és a hagyományos rock and roll dalok alapritmusának keveréke.

A kezdő gitár riff népszerűségét mutatja, hogy több neves művész feldolgozta és csaknem egy tucat film zenei anyagában szerepelt az évek során. A dal az utazó zenekarról szól és egy vidám invitálása a barátoknak, hogy csatlakozzanak hozzájuk és osztozzanak az élményben.

Minden koncertjük bemelegítő száma volt. Az európai turnéjukon a közönség minden alkalommal követelte.

Rocky Burnette - Tired Of Toein' The Line 1980

 

Az 1980-as népszerű dal egy amerikai rock zenész, Rocky Burnette és az Everly Brothers egykori basszus gitárosának közös szerzeménye volt. A dal egy szakítás története egy olyan ember szemszögéből , aki már feladta az örökös harcot a szerelméért. 

Rocky Burnette zenész családból amerikai muzsikus, aki egyetlen nagy sikerű dalt mutathat fel, de ezzel a nyolcvanas pop zene történetébe örökre beírta magát. Azon kevés hetvenes sztárok közé tartozik akik még jelenleg is aktívan zenélnek és turnéznak mind a tengerentúlon, mind Európában.

Chicory Tip - Son of My Father 1972

 

A dal 1972 februárjának No1. slágere volt, amely új színt hozott a táncklubok zenei palettájára, mert ez volt az első pop dal amelynek alapdallamát Moog-szintetizátorra írták, és a zenét egy stúdió hangmérnök programozta és játszotta fel lemezre. Magát a dalt, a hetvenes évek legnépszerűbb diszkó-zeneszerzője Giorgio Moroder írta és a hatvanas évek végén alakult Chicory Tip nevű angol pop együttes adta elő. 

A Chicory Tip, mely a nevét a Camp Coffe nevű üveges kávé egyik összetevőjéről, a cikóriáról kapta, a hetvenes évek elején volt igazán aktív és sikeres. Bár túl sok sláger nem maradt utánuk, mégis a zenéjüket a hetvenes évek kihagyhatatlan popművei között tartják számon.

Georgie Fame & The Blue Flames - Yeh, Yeh 1965

 

A dal 1965 januárjának nagy slágere volt Angliában és az USA-ban, bár elég hosszú utat járt meg a sikerig. A dalt, melyet az angol zenész Georgie Fame és együttese a The Blue Flames 1964-ben vette fel lemezre, amelyet szerették volna népszerűsíteni. Ennek abban az időben egyetlen módja volt, szerepeltetni kellett valamelyik népszerű rádió műsorában, mert így jutott el a legtöbb zenekedvelőhöz. Miután a BBC és a Radio Luxemburg is elvetette a dal közvetítését, így gondoltak egyet és saját kalóz rádió állomást hoztak létre, a Radio Caroline-t, ahol hatalmas közönségsikert ért el, és a nagy rádió állomások tolongtak a jogdíjért.

A szerző Georgie Fame már 15 évesen saját együttesével szerepelt a Dominoes-al, és 16 évesen már híres előadók mellett kapott helyet. 1962-ben alakította meg a The Blue Flames nevű együttest, amellyel a hatvanas években több TOP10-es számot jegyeztek. A hetvenes években Fame szóló karriert kezdett, és több híres zenésszel duot alakítva adott ki közös lemezt. Zenéjével beírta magát a jazz és rock zene hallhatatlanjai közé.

The Tornados - Telstar 1962

 

1962 - az űrkutatás kezd a mindennapok részévé válni . A zenében megszületik a space-rock, melynek első képviselője a brit Tornados stúdió zenekar, a pop zenét forradalmasító producerrel és hangmérnökkel, Joe Meek-el az élen. 

Meek olyan új hangeffekteket és zenei eszközöket alkalmazott, melyeket korábban még senki. A szintetizátor elődje a claviolin hangja forradalmian új . Az első, amerikai piacot is meghódító brit instrumentális zene címadója, az 1962-ben felbocsátott, Telstar amerikai távközlési műhold volt .

 

Tommy James & Shondells - MONY MONY 1968

 

Mutual Of New York - azaz M.O.N.Y. , ezt a fény reklámot látta New Yorki szobája ablakából, és ez lett 1968-as dalának címe, mely meghozta a világsikert Tommy Jamesnek. 

Tommy James amerikai popzenész már 4 évesen gyermek modell, 12 évesen saját zenekart alakít, de igazán csak a 60-as évek végén a Shondells nevű zenekarral ért el örök életű sikereket. A dal egy elnöki kampányban is szerepelt, zenei videó is készült belőle, és érdekes módon a dal így került át Európába és nem lemezen.

 

Tommy Roe - Dizzy 1969

A 60-as évek egyik nagyon népszerű előadója volt, de igazán nagy sikert a Dizzy című 1969-es slágerrel ért el. Az 1962-es Sheila című slágere után néhány olyan dallal jelentkezett ami a népszerűségi listákra került. A Beatles 1964-es amerikai turnéján, az akkor már népszerű Chris Montezzel együtt háttérzenészként szerepeltek. 

1969-ben a Dizzy mind a tengerentúlon, mind Európában több hétig vezette a népszerűségi listákat, és ez a siker a korábbi zenei munkásságára feltette a koronát, mert  végül bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A 70-80 as években a country világában próbált érvényesülni, de már korábbi sikereit ekkor nem tudta visszahozni.