Pink Floyd - Another Brick in the Wall 1979

Az 1979-ben megjelent The Wall című rock opera első részének betét dala, a Another Brick in the Wall, minden kétséget kizáróan, a Pink Floyd egyik legismertebb és legtöbbet játszott zenéje.

A szerzője Roger Water, tiltakozásul írta a gondolkodást kontrolláló, mindent uniformizáló, rideg és személytelen iskola rendszer ellen, de természetesen ez egy általános érvényű kritika minden diktatórikus rendszerrel szemben, amit Water a koncerteken is kinyilvánított. 

 

Politikai üzenete miatt, a dal a berlini fal lebontásának és a dél-afrikai apartheid elleni tiltakozásnak is ikonikus szimbóluma lett.

Boney M - Rivers of Babylon 1978

Az 1978-as diszkó sláger, a Melodians nevű jamaicai rocksteady együttes 1970-es raggae slágere volt, mely akkor nem aratott különösebb sikert. A Boney M viszont világslágert gyártott belőle.

A Boney M az egyik legsikeresebb német popegyüttes, az eurodiszkó egyik legnagyobb sztárja. A legnagyobb sikert az 1970-es és az 1980-as években érte el. Nemcsak Európában, hanem az ázsiai, afrikai és arab országokban is nagy népszerűségnek örvendett.

Az együttes szülőatyja Frank Farian zenei producere volt. Fénykorában a Boney M. a legendás svéd popcsapat, az ABBA legnagyobb vetélytársa volt. A diszkózene háttérbe szorulása az 1980-as évek első felében a Boney M.-et is érzékenyen érintette, ám ennek ellenére az együttes ebben az évtizedben is többször szerepelt a sikerlistákon.

Blondie - Dreaming 1979

60-as években, pincérnő és Playboy nyuszi, majd a 70-es évek elején csatlakozik egy punk és new wave zenét játszó együtteshez. A floridai születésű énekesnő, Debbie Harry, hamarosan az együttes meghatározó tagja lesz, karizmatikus személyisége és énekhangja, kiemelte a többiek közül, és egyedi hangzást adott a zenekarnak, melyet ekkor már Blondie-nak neveztek.

 Erre figyelt fel, az ebben az időben divatos, diszkó zenék szerzője, Giorgio Moroder, akivel közösen megírták az American Giggolo című film sikerdalát a Call me című dalt, mely örökéletű sikert hozott Debbie Harrynek és a Blondienak. Ugyanilyen mega-sláger lesz 1979-ben a Dreaming című számuk is, melyet minden koncertjükön beugró dalként játszottak.

 

Fonográf - Moja kochanka 1976

1975-76-ban több akkor kiadatlan rádiófelvételük készült (Moja kochanka, Használat előtt felrázandó, Ébredj, alvóbaba, Tigrisugrás, Minden rendben van, Az ősember), melyeket csak évtizedekkel később adtak ki a Használat előtt felrázandó (2000) című válogatás albumon.

A Fonográf az egyik legjelentősebb és egyik legsikeresebb magyar rockegyüttes volt, mely az 1970-1980-as években működött. Legismertebb tagjai Szörényi Levente, Bródy János és Tolcsvay László voltak. Zenéjük kapcsán egy hetvenes évek végi reklámkampány miatt a country rock-ot szokták emlegetni, de valójában a kor szinte minden zenei irányzata hatott rájuk. Különösen a hard rock és a progresszív rock ízei mondhatóak még erősnek.

 

Illés - Te kit választanál (1971) 1983

1983-ban mutatták be először az István, a király-t, az egyik legnépszerűbb magyar rockoperát, melynek zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján. A rockoperában felhangzik az Illés 1971-es albumáról való dal, a Te kit választanál?.

Remek dal, mind az eredeti anyagban, a Human rights oratóriumban, mind ezen a 12 évvel későbbi átdolgozásos hangfelvételen, mely az István a király rockopera elején szerepel. 

 

A Human Rights az Illés zenekar cím nélküli 1971-ben megjelent, úgynevezett „fehér albumának" A oldalán szereplő oratórium. A hat számból álló összefüggő darabot az együttes az eredeti kiadáshoz mellékelt képeslapméretű kártyán Angela Davisnek ajánlotta.

Redbone - The Witch Queen of New Orleans 1971

A dal egy 19.századi New Orleansi woodoo varázslónőről szól, amint a szövegben meg is említik a nevét, "Marie la Voodoo veau". Az eredeti nevén Marie Laveau, egy spirituális és természetgyógyász tevékenységgel foglalkozó bennszülött  nő volt, akiről számos olyan történet keringett amely a csodák világába tartozott.

A Redbone egy amerikai rock együttes, amelyet egy indián testvérpár, Pat és Lolly Vegas alakított 1970-ben. Ők voltak az első olyan amerikai indián együttes, akik mind az USA-ban, mind a nemzetközi lemezpiacon No1. dalt jegyeztek. A hetvenes évek elején értek el jelentősebb sikereket, amikor több alkalommal is listavezető daluk született.

Bee Gees - Holiday 1967

Az 1967-es évben a Bee Gees 1st című albumuk szinte ontotta a slágereket, az év során a lemezről több dal is a listákra került. A zenei stílusukat, szakmai berkekben barokk popnak tituálták, nem véletlenül hiszen a legtöbb számukban a klasszikus  és  pop zenét vegyítik mesteri módon. 

A dal Barry és Robin Gibb közös szerzeménye. Kislemezen nem jelent meg, csak az albumon, amit érdekes módon, az USA-ban adtak ki először, megelőzve a britt, és a nekik hazai, ausztrál lemezpiacot.

Led Zeppelin - Communication Breakdown 1969

A Communication Breakdown a Led Zeppelin 1969-es Led Zeppelin című, debütáló albumának hetedik dala. Az alig több mint két perc hosszú dal, az első album leghúzósabb, legkeményebb nótája, amelyben a rocktörténelem egyik legismertebb és rengetegszer felhasznált riffje hallható.

A dohogó, zakatolós témája révén sokszor tartják a heavy metal és a punk egyik előfutáraként is. A dal népszerű darabja volt a Led Zeppelin-koncerteknek, a Heartbreaker mellett ez volt az egyetlen szám, amelyet minden turnésorozaton legalább egyszer eljátszottak. Általában koncertnyitóként, vagy a ráadásban adták elő. 

 

 A szám egy Jimmy Page által játszott gitár riffből alakult ki, míg az együttes többi tagja ehhez rakta hozzá saját ötleteit. Az énekes Robert Plant nem kaphatott dalszerzési jóváírást egy korábbi, érvényben lévő lemezszerződése miatt, ezért csak az együttes másik három tagjának a neve van feltüntetve a szerzők között. Az együttes az első album rögzítésekor, 1968 októberében vette fel a londoni Olympic Studiosban. John Paul Jones basszusgitáros később a riffek riffjének nevezte Page fő témáját.

 

Trini Lopez - America 1963

Eredeti nevén Trinidad Lopez Dallasban született szerény körülmények között élő mexikói bevándorlók gyermekeként. Eleinte aprópénzért utcasarkokon szórakoztatta a járókelőket, azután a családi zenekarban, majd klubokban lépett fel, repertoárja sajátos, latinos klasszikus és folk dalokból alakult ki.

Egy alkalommal hallotta műsorát Frank Sinatra, és beajánlotta őt saját lemezkiadója producerének, aki egy klubban készített vele felvételeket, amelyek 1963-ban jelentek meg lemezen. Az album második lett az amerikai sikerlistán. Trini Lopez óriási sikerrel énekelte a La Bambát és a Guantanamera című örökzöldet, műsorára tűzte a nagy rock and roll-sztárok legsikeresebb dalait, egyebek között a Kansas Cityt is.

A hatvanas években kezdett filmezni, szerepet kapott A piszkos tizenkettőben (1967). A hetvenes évek második felétől már főleg vendéglátózott, bár lemezei továbbra is folyamatosan megjelentek. Trini Lopezt beválasztották a Las Vegas Legends Hall of Fame tagjai közé, Frank Sinatra, Dean Martin, Nat "King" Cole, Kenny Rogers és mások mellé. Helyet követelt magának a latin zene halhatatlanjai között is. Az 1960-as évek után már ritkán került fel a slágerlistákra, de az általa tervezett, 1964 és 1971 között gyártott Gibson Trini Lopez-gitárok váratlanul kedvenc hangszerei lettek olyan rocksztároknak, mint Dave Grohl vagy Noel Gallagher.

Suzi Quatro - She's In Love With You 1979

1973-ban, először sikerült egy nőnek, hogy az igazán férfias rock zene világában több sikeres dallal listára kerüljön.

Suzi Quatro, az anyja révén magyar gyökerekkel rendelkező amerikai énekesnő, már hétévesen apja zenekarában zenél, majd a Beatlest látva, nővéreivel lányegyüttest alakít. Bár zongorát és dobot tanult, de mégis az apjától kapott Fender basszus gitárja lett, ami meghatározta későbbi zenei munkáit. 

 

Saját zenekart alakít, amelynek kezdeti energikus és dübörgő számait, később felváltják a dallamos európai stílushoz igazodó sláger zenék.

Juventus - Véget ért egy fejezet 1970

A 60-as évek magyar beat korszakának méltatlanul elfeledett együttese volt a Juventus. Többnyire kísérő zenekarként játszottak, de voltak sikeres saját számaik is. Kiváló zenészek, (Tátrai, Kékessy, Pápai Faragó) , fordultak meg az évek során a zenekarban, de igazi átütő sikert csak 68-72 közötti időszakban értek el. 

Az 1970-es év mementója is lehetett volna az igazi nagy slagerük, a Véget ért egy fejezet, mivel ebben az évben szinte teljesen kicserélődött az együttes. 

Jon & Vangelis - I'll Find My Way Home 1981

Azt mondják, ha két nagy zenész találkozik, akkor abból vagy hangszertörés lesz vagy egy kiváló zene születik. Amikor 1981-ben az angol Jon Anderson, szövegiró és instrumentális zenész, találkozik egy studióban Vangelis görög zeneszerzővel, akkor négy sikeres album született kiváló zenékkel, köztük az I'll Find My Way Home-al, ami több héten át vezette a listákat.

Jon Anderson angol zenész, kíváló muzsikus, az angol progresszív rock zenekar a Yes szólistája volt mielőtt duot alakítottak Vangelis-szel. Vangelis szintén a görög progresszív rock zenekar, az Aphrodites Child szólistája volt, ahol már sikereket ért el a műfajban. Közös munkájuk négy kiváló albumot adott a könnyűzenének, és olyan slágerek találhatóak rajta, mint az I'll Find My Way Home.