Az 1970-es dal John Lennon gyermekkori visszaemlékezése a szüleire, legfőképpen édesanyjára Julia Lennonra. A hányatott gyerekkor után, anyja 1958-as halála olyan mély nyomot hagyott a gyermek Lennonban, amit haláláig nem tudott kiheverni.
Apja korán elhagyta a családot, Lennon pedig rokonoknál nevelkedett. Amikor éppen rendeződtek volna a kapcsolatai anyjával, akkor történt a tragédia. 1958-ban, anyját egy szolgálaton kívüli rendőr az autójával halálra gázolta házuk közelében.
A tini Lennont olyan mélyen érintette a tragédia, hogy a későbbi sikerek sem halványították a veszteség okozta fájdalmat, és 1970-ben a Beatles feloszlása után a még mindig élő fájdalmát ebben a dalban írta meg. Szerzőtársában, Paul McCartney-ban, lelki társra talált, mert ő ugyanolyan korán és tragikusan vesztette el édesanyját, mint ő.
1978-as slágerük egy úttörő mű volt a hetvenes években az elektronikus zene világában, mind zenéjében, mind az alkalmazott hangszerek vonatkozásában. Az eredetileg kislemezen megjelent zene, később a Computer Love című albumuk nyitó száma lett.
Az 1970-ben alapított Kraftwerk német zenekar, a hetvenes évek
több más kísérletező és kiemelkedő elektronikus zenekarához hasonlóan a rockzene progresszív jellegű német vonulatából, a „kraut-rock”-ból
különültek el. Kezdetben duóként zenéltek, de hamarosan két szintén jól képzett zenész csatlakozott hozzájuk, és még ebben az évben kiadták első albumukat, mely a zenekar nevét viselte. Tudatosan és kizárólagos jelleggel áttértek az
elektronikus hangszerekkel való kísérletezgetésre; számtalan más
zenekarra, és az egész huszadik századi popzenére és kultúrára mély és
máig érezhető hatást téve.
1968-ban egy skót kisvárosban tartott zenei fesztivál utáni buliban,
négy más-más együttesben játszó zenész úgy döntött, hogy új zenekart
alakítanak. A nevüket, az amerikai Nazareth város neve után kapták, amely
egy számukra iránymutató zene szövegében szerepelt.
A Beatles és
Rolling Stones nagy hatással volt zenéjükre, de inkább a populáris
hard-rock volt igazi stlílusuk, amit igazán különlegessé a vokalista Dan
McCafferty hangja tett. A listák élére az 1973-as This Flight Tonight
számuk juttatta őket, amely egy sodró ritmusú drive-rock szám, és amit a
korabeli diszkók szívesen játszottak.
Az Omega 1976-os Időrabló című albumukon jelent meg először a dal, majd kislemezen is kiadták. Ez az album az Omega egyik legsikeresebb stílusváltásának nyitánya volt, amiben már megjelenik a space-rock. Ennek jellegzetessége az erőteljes, telt hangzás, ugyanakkor a világűr sejtelmességét idéző modern hangeffektek és dalszövegek, valamint az ehhez illő jelmezek. A témát az űrutazásokról sugárzott képek tették szerte a világon érdekessé.
A lemez angol változata, a Time Robber a legsikeresebb magyar előadótól származó album. Itthon és világszerte több mint egymillió példány fogyott belőle. A
mikrobarázdás hanglemezen megjelent első kiadáshoz egy poszter-melléklet
is tartozott az együttes fényképével.
Az 1971-es sláger, a The Talk Of All The
USA, egy irónikus dal egy lányról, akiről egész amerika beszél és akit
végül sikerül meghódítani.
Az
1970-es évek elején, az Abba megjelenése előtti időkben, az euro-pop
legkedveltebb képviselője, a skót pop csapat, a Middle of The Road
volt. A harmonikus zene és a vokalista Sally Carr jellegzetes hangja és
kellemes megjelenése méltán népszerűvé tette az együttest. A beugró
slágerszámuk az 1970-es Chirpy, chirpy, cheep, cheep hetekig listán volt
a többi slágerükkel együtt.
Az 1971-es sláger, a The Talk Of All The
USA, egy irónikus dal egy lányról, akiről egész amerika beszél és akit
végül sikerül meghódítani.
A Killer Queen a Queen 1974-es Sheer Heart Attack albumán jelent meg. A szerzője Freddie Mercury
énekes volt, aki a század eleji kabarézenét felidézve a „nagymenő
prostituáltakról” akart dalt írni. A végeredmény jelentősen könnyedebb
és slágeresebb lett, mint az addigi kemény hangzásuk.
Az instrumentális rétegzenét képviselő Queen II után, melynek közönségsikere nem volt túl jó, egy újabb populáris stílussal próbálkoztak. A váltás bejött , mert az album nagy sikerű dalai mind megjárták a slágerlistákat. A kritikusok dicsérték, és a New Musical Express szerint „bizonyították, hogy a Queen nem egyslágeres együttes lesz”. Igazuk lett.
Az 1971-es slágert Arnold Mühren holland zenész írta a The Cats nevű zenekarának. A romantikus dal rögtön nemzetközi siker lett és rádióadók gyakran műsorra tűzték. Több feldolgozása született, melyeket népszerű előadók vittek sikerre.
A Cats egy tipikusan egy slágeres együttes volt, akik 1968-1974 közötti időszakban voltak igazán népszerűek. Az 1964-ben két duoból alakult holland zenekar, az Everly Brothers stílusában igyekezett a zenei piacon érvényesülni. 1970-ben egy népszerűsítő koncert turnén vettek részt a Holland-Antillákon és a Karibi szigeteken, majd Európába visszatérve 1971-ben jelent meg egyetlen slágerük a One Way Wind című dal, amely német nyelvterületen azonnal a rádiók népszerű zenei anyaga lett.
A dal a 70-es éveknek abból az időszakából származik, amikor a Hungária számára a vegetálás időszaka következett. Az állami zeneipari vezetés nem kedvelte őket, a Hanglemezgyár
nem adott ki nagylemezt nekik, a magyar közönséghez nem tudtak eljutni. Az
együttes a szovjet-blokk országaiban turnézva próbálta fenntartani
magát.
1976-ig főként az NDK-ban, elvétve Lengyelországban és a Szovjetunióban
turnézott. 1976-ban a Hungária ismét némi lehetőséghez jutott itthon:
részt vettek egy Made in Hungary nevű rendezvényen, megjelentek a
televízióban, kiadták egy kislemezüket. 1977-ben a Metronóm '77
vetélkedőn is részt vettek. Az együttes ígéretet kapott egy nagylemez
kiadására, valamint egy országos koncert turnéra. Végül ebből sem lett semmi, így csak a 80-as évek elején kerültek ismét reflektor fénybe.
... és 1963-ban megszületett a shake...
Swinging Blue Jeans - Hippy Hippy Shake ( 1963 Pathe Marconi kiadó)
1959-ben 17 évesen írta meg Chan Romero amerikai rock and roll sztár a
Hippy Hippy Shake című dalt. A szerzeményt a Beatles, a Hamburgi Star
Clubos évei alatt, lemezre vette és később a Live at BBC zenei anyagban
is szerepelt. Az igazi sikerét a számnak, az 1963-as, Swinging Blue
Jeans britt rock and roll formáció által lemezre vett, verziója adta
meg. A dal mind az angol mind az amerikai hallgatók körében sikeres
lett. A dal stílus formáló ritmusa és zenei szerkesztése, a tánc és
zene kultúrában egyaránt korszakos irányt adott.
A dalt előadó Swinging Blue Jeans, 1962-ben a Beatleshez hasonlóan a
Hamburgi Star Club előadója volt. A kezdetben jazz zenéket játszó
együttes 1963-ban stílust váltott és a 60-as rock and roll egyik kiváló
előadója lett. Megújulni nem tudtak a későbbiekben, de a mai napig
koncerteznek.
1963-ban megszületett egy új tánc a shake, mely a kezdődő beatkorszak
jellegzetes tánca lett. A párok eltávolodtak egymástól, nem volt szükség
tánciskolás lépésekre és egyedül is lehetett járni. Az egyre hangosabb
és ritmusos élő zene okozta extázis volt az alapja a lépés nélküli,
csak a kar, a fej rázásából (shake) és test ritmusos ringásából álló
táncnak. A népszerű twistet váltotta a táncparketteken, és a 60-70-s
évek beat, rock és pop korszakának tánca volt, több változatott megért,
és 1981-ben megszületett a Bronxból indult Harlem shake, de ez egymás
történet.
1973 nyarán az európai diszkók műsorában gyakran hallható a Golden
Earring új slágere a Radar Love. A sodró ritmusú dal, egy hosszú úton
levő kamion sofőr gondolatait osztja meg arról , hogy az éterben
sugárzott zene, mint radar hullám , összeköti szerelmével, telefon és
levél nélkül is.
A dal, a korabeli rock slágerek mintájára, a fülbemászó
gitár riffet és az egyedi hangú vokált alkalmazva, méltán került az
európai és amerikai listák élére.
Az együttest 1961-ben két tizenéves holland fiú alakította, akkor még Tornados néven. Miután kiderült, hogy ilyen csapat már van, ekkor egy 1947-es Marlene Dietrich film, a Golden Earring címét használva, lett új neve az együttesnek. Az európai együttesek közül elsőként, 1969-ben adták ki az első, igazán jelentősnek tekinthető koncertjeik lemezeit a tengerentúlon. Hard rockos hangzásuknak köszönhetően a Led Zeppelinnel, Eric Claptonnal és Jimi Hendrixszel léptek fel közösen.
1971-ben az LGT
megalakulásával az Omega, kettészakadt, ami komoly indulatokat kavart, erre utal a Boldog vagyok című daluk szövege is, amire a „maradék” Omega a Hűtlen barátok című dallal válaszolt. A basszusgitárt a tehetséges, egyéni hangú Frenreisz Károly vette kézbe, aki korábban a Metróban tett szert hírnévre, a szólógitáros pedig a szintén legendás tudású ex-hungáriás Barta Tamás lett.
1970-ben az Ifjúsági Magazin a közönség szavazatai alapján állította össze a legjobb magyar együttest. Az álomcsapatból Frenreisz, Presser és Laux a
Supergroup II-ből Barta Tamással kiegészülve hivatalosan 1971-ben alakította meg az LGT-t Budapesten. Alapítói ekkor már ismert, sikeres karriert befutott zenészek voltak, élükön az Omegából érkezett zeneszerző-billentyűs-énekessel, Presser Gáborral. Szintén az Omega sorait erősítette korábban a dobos (és menedzser), Laux József és felesége, Adamis Anna szövegíró, Presser állandó szerzőtársa, „az LGT ötödik tagja”.
A 60-as évek elején, egy észak-angliai városban, egy ex-rendőr négy
barátjával úgy dönt együttest alakít Bostons néven. Az öt fiú eleinte mérsékelt sikerrel szerepelt, főleg klubokban, de 1966-ban egy sikeres producer munkája nyomán az egész világ megismeri őket. Mivel túl semmitmondónak találták az eredeti Bostons nevet, ezt megváltoztatva, egy érdekesebb nevet vettek fel, ami a sajátjukból álló névsor volt. Az azonos című albumuk Angliában azonnal sláger lett. 1966-69 között 9 alkalommal szerepeltek a TOP10-ben dalaikkal.
Többek között a Don Juan című daluk is a listák élén szerepelt, ami egy romantikus kor megidézése a korabeli spanyolországi bikaviadalok hangulatán keresztül. A zenei irodalom szívesen használta fel mindig a hős szerelmes torreádort egy-egy szívet facsaró történetben, így van ez ebben a dalban is.
1965-ben egy 16 éves angol ikerpár, Barry és Paul Ryan bemutatkozik a
britt lemezpiacon. Apjuk, az ismert angol énekes Marion Ryan, jó
alapokkal indította el a fiúkat, akik már több listás dalt jegyeztek
1968-ig, amikor végre felkerültek az első helyre az Eloise című
mesterművel, amit Ryan adott elő.
A dal elsöprő szimfonikus zenekari
kísérete és a melo-dramatikus kompozíció, társulva Ryan szenvedélyes
előadásával, méltán nyerte el a közönségsikert.
1968-ban a varsói paktum országai megszállják a forrongó
Csehszlovákiát. Az esemény kapcsán írta Paul McCartney a dalt, amely egy
USA-ból , hosszú idő után a Szovjetunióba hazatérő orosz ügynök
szemszögéből mutatja be az akkori orosz állapotokat, összehasonlítva a
megtapasztalt amerikai szabadsággal.
A 1969-es White Albumon
megjelent dal címe és a refrén dallama, egyfajta paródiája Chuck Berry,
Back in the USA és a Beach Boys, California Girls című számainak. A dal
természetesen sokáig tiltó listán volt a keleti blokk országaiban, csak
kalózkazettákon lehetett hozzájutni.
Az 1961-es dal először egy instrumentális verzióban jelent meg, annak az
amerikai The Champs együttesnek az előadásában, akik a akkori mega
sláger, a Tequila előadói voltak.
1962-ben Chubby Checker feldolgozása, a hozzáírt szöveggel, rögtön a listák élére juttatja, ahol több hétig tartja magát.
Maga a dal egy trinidadi népszokás, a limbo dance elemit használja fel.
Az 1962-es megjelenés után a tánc klubokban kitört a limbo őrület, és a
twist mellett a legnépszerűbb tánc lett a fiatalok körében.
1965-ben két közgázos fiatal, Pásztor László és Galácz Lajos egy
Mikulás-napi egyetemi versenyre beatzenekart alapított. A zenekar neve
Neoton (ős Neoton) lett. A név, csehszlovák gitárjuk neve után
született.
1968-ban a Neoton, Balázs Fecóval kiegészülve, megjelenteti a
„Kell, hogy várj” cimű dalt, amely a Neoton első olyan sikere, amit a
mai napig játszanak a rádiók. A dal az akkori két éves lélekölő katonai
szolgálatra bevonulók ikonikus dala lett. Az otthon hagyott kedvesek
ezen sírták tele a párnájukat.
1971-ben jelent meg az első nagylemez Bolond város címmel. Ezen az LP-n
Pásztor, Galácz és Balázs Fecó mellett játszott Som Lajos basszusgitáron
és Debreczeni Ferenc, az Omega későbbi dobosa.
Jagger és Richard 1968-ban egy nyári vakációt töltött Brazilia egyik
nagyon ritkán látogatott helyén, egy farmon. Itt született a Honky Tonk
Women című slágerük, mely az angol és amerikai listákat is meghódította
1969-ben. A dal egy western bárban táncoló nőről szól, aki
prostituáltként éli életét. A maga idejében igazi polgár pukkasztó dal
volt, és nagyon népszerű a korabeli partikon.
A dal hatásos bevezető ritmusát egy tehénkolomp adja, amit érdekes
módon, a stúdió felvételen az együttes menedzsere Jimmy Miller kezelt. A
Rolling Stones Let It Bleed című albumán jelent meg a dal először, majd
kislemez formátumban is kiadták. Az együttes koncertjeinek egyik
hatásos zenéje volt, melyet Jagger nagyon szívesen és látványosan adott
elő.
Több feldolgozása is született, többek között a magyar mulatós zenébe is
bekerült a veresegyházi asszonykórussal és Janicsák Istvánnal.
