A dal az ős-Hungária legjobb albumán jelent meg, és a vegyes stílusú dalok között a rock and rollt képviseli. A Tűzveszélyes a Hungária együttes második nagylemeze, (melyet Hungária albumként is szoktak nevezni) 1971-ben jelent meg. Az album lényegesen nagyobb fejlődést mutat a korábbi Hungária lemezhez (Koncert a Marson) képest.
Itt már erősen érződik, hogy az együttes kísérletezik a rock stílus irányzattal, bár azért vannak rajta beat-es dalok, valamint a pszichedelikus rock határmezsgyéjét súrolja a "Bye-bye boldogság" és a "Ringass el, álom", bár ez utóbbi dal egy kissé könnyedebb, légiesebb szerzemény. Összességében elmondható, hogy a Tűzveszélyes
című albumon zeneileg már hallhatóak a kiforrottság jelei, de valahogy
mégis a sok stílusirányzat miatt, kísérletező íze van az egésznek.
A dal 1974-ben kislemezen jelent meg a Hungaroton kiadásában, és a belőle készült zenés videó a madridi RTVE televízió egyik szórakoztató műsorában készült.
A 70-es években a Hungária számára a vegetálás időszaka következett. A
mindenható állami zeneipari vezetés nem kedvelte őket, a Hanglemezgyár
nem adott ki nagylemezt nekik, a magyar közönséghez nem tudtak eljutni, a
lemezes, támogatott előadókhoz képest háttérbe kényszerültek. Az
együttes a szovjet-blokk országaiban turnézva próbálta fenntartani
magát.
1976-ig főként az NDK-ban, elvétve Lengyelországban és a Szovjetunióban
turnézott. 1976-ban a Hungária ismét némi lehetőséghez jutott itthon:
részt vettek egy Made in Hungary nevű rendezvényen, megjelentek a
televízióban, kiadták egy kislemezüket. 1977-ben a Metronóm '77
vetélkedőn is részt vettek. Az együttes ígéretet kapott egy nagylemez
kiadására, valamint egy országos koncert turnéra. Ennek jegyében 1978-ban
felvették a Beatles-láz című albumot, a lemezgyár vezetése azonban –
Fenyő szerint a lemezgyár által támogatott együttesek sikerét féltve –
félretette a lemez sikergyanús anyagát.
A hatvanas években a kedvenc beat együttesek sorában ott találjuk a
Metro együttest. A népszerűségüket mutatta, hogy az Illés és az Omega
után az ő koncertjeikre jártak a legtöbben.
A Metro elődje, a Zenith együttes 1960-ban alakult Sztevanovity Zorán
vezetésével. Kezdetben a Nyugati pályaudvar Hangulat nevű bárjában (a
mai McDonald’s alsó szintjén) léptek fel, ahol hétvégente ifjúsági klub
üzemelt. Egy évvel később megkötötték az első szerződésüket a Metro Klubbal.
A legendás Metro klub, melynek a nevét 1961-ben felvették, a hatvanas években egy népszerű feltöltődési hely
volt a jó zenére kiéhezett fiataloknak. 1960-70 között
voltak a legsikeresebbek, és főleg a hatvanas évek végén születtek
legnagyobb slágereik. 1970-ben jelent meg a Metro – és a magyar könnyűzene történetének – első koncertalbuma, az Egy este a Metro Klubban…. Ez a Metro második „klasszikus” felállásának egyetlen albuma, mivel az együttes fő zeneszerzőjét, Schöck Ottót Fogarasi János váltotta. A dalok többségét Frenreisz Károly és Sztevanovity Dusán
írta. A felvétel 1970. május 31-én, a Metro Klubban, egy lemezgyári
UHER magnetofonnal készült. A kissé egyszerű rögzítési technika ellenére
a hangminőség meglepően jó. A eredeti hanglemez kiadáshoz egy
fekete-fehér fénykép is tartozott, mely az együttes tagjait ábrázolja.
Kiváló hangszeres tudásuk, lenyűgöző színpadi előadásuk tette őket
méltán kedvencekké. Az nosztalgikus szövegű Kócos kis ördögök című dalból készült
klip a korabeli televíziózás egyik őslelete.
