A karibi eredetű reggae zene már a hatvanas évek elején is kedvelt volt a pop világában. Friss dallamokat hozott be a tánczenébe, és volt az egyik oka, hogy 1964-ben Shawn Elliott slágere olyan népszerű lett a klubokban. Ez egy eredetileg 1962-ben kiadott dal, melyet a trinidadi Wau, Wau nevű folk zenéből írtak át popos ritmusra.
A karibi dallam és a mókás karibi sztori volt, az 1965-ös Botrány a
családban című szám sikerének a kulcsa. Egy karibi pletyka alapján,
mikor az előkelő család fiú gyermeke bemutatja újdonsült választottját, a
papa odasúgja neki, "ez sajnos a te húgod, csak a mama meg ne tudja". A
sokadik ilyen lány bemutatása után a fiú szomorúan meséli el ezt az
anyjának, aki végszóként csak annyit mond, "apád sem az igazi apád, csak
meg ne tudja". A dal nagy sláger volt a médiákban és a lemezpiacon,
több nyelven született feldolgozása.
1969 - az európai popzene fővárosában , Hamburgban az angliai
születésű Les Humphriesnak sikerült egy olyan csapatot egybe kovácsolni ,
amelynek különböző nemzetiségű tagjai korábban is bizonyítottak. Sőt
később olyan híres együttesek vokalistai lettek mint a Uriah Heep, Boney
M, Silver Convention és más híres gruppok.
1972-ben jelent meg a Mexico
című számuk, amely meghozta a világsikert. A dal alapja egy 1957 Jimmy Driftwood country sláger volt, a "The Battle of New Orleans". A gosspel és folk zenét pop
ritmusban játszó énekegyüttes számait az európai discok sűrűn játszották
a hetvenes években .
1973-ban vették lemezre az Abbey Road stúdióban a Pink Floyd
korszakalkotó albumát, a Dark Side of the Moon-t, amely azóta is a világ
10 legjobb albuma között van, és a hi-fi berendezéseket sokan máig
ezzel az albummal tesztelik.
A Pink Floyd zenéje az albumon a
klasszikus rock és elektronikus zene ötvözete, melyen a tíz dal, a nagy
mű tíz tétele. A quadrofon technika először került alkalmazásra, a
térbeli hangeffektek, az ének és gitár szólamok elektronikus tologatása
forradalmian új a lmezen.
Az album egyik sikerszámát, a Money című dalt
egyszerűen az emberi kapzsiság motiválta.
A Hotlegs, egy 1969-ben alakult angol rock együttes, amely 1972-ben 10CC néven újjá alakult. A nevüket, a lemezstúdióban dolgozó csinos lány, különlegesen szép lábára asszociálva adták az együttesnek. Rövid két évük alatt egyetlen slágerük született, de az a listák élén landolt.
Egyike volt azoknak a daloknak, melyek új színt hoztak a rock zene világába. Már a kiadás pillanatában nem hitt a kiadó abban, hogy ez egy sikeres zene lesz, de a közönség visszajelzése mást mutatott. A különleges hangszerelés, a dalon végigvonuló monoton dob, és a szokatlan szöveg, valamint a háttérbe szoruló orgona és gitár dallam újszerűvé és érdekessé tette a dalt, olyannyira, hogy több ország slágerlistájára felkerült.
A dal a Fonográf együttes FG-4 című albumán jelent meg, és azonnal sláger lett. Ugyanolyan népszerű lett a katona kedvesek körében, mint a hatvanas évek Echo slágere a Gondolsz-e majd rám.
A hetvenes évek elején a magyar beat világ forrongott, régi együttesek szüntek meg és új együttesek alakultak, vagy a tagok cserélődtek. Ezek a változások, az akkor már sikerei csúcsán lévő Illés együttest is érintették. Az eredeti felállásból, szinte csak az alapító Illés Lajos maradt, aki újjászervezte a zenekart.
A Szörényi testvérek és Bródy János a Tolcsvay fivérekkel egyesülve, 1973 szilveszterén megalakították a Fonográf együttest, amely tovább vitte a régi Illés vonalat, de munkáikban közelítettek a hard-rock zenei stílushoz is. A zenekar a nevét az Illés-klub újságjáról kapta, amelyet Bródy János szerkesztett.
Zenei munkáikra jellemző volt, a countryrock, hard rock és progresszív elemek, bonyolultabb dalok,
nagyívű gitárszólók, tökéletes vokál és hangszeres játék. A zenekar
hivatalosan soha nem oszlott fel, noha 1984-ben megtartották a
búcsúkoncertjeiket. Erre jó példa az, hogy még Bródy János 1989-es
lemezét is a Fonográf rögzítette.
Ez a Lennon-McCartney dal még abban az időszakban született, amikor a Beatles az indiai meditációjáról éppen haza indult. A dal egyfajta visszatérés a hagyományos rock and roll világába, azután, hogy az indiai spirituális élmények a zenéjüket elvitték, a Seargent Peppers album fémjelezte, pszihadelikus rock irányába. A szövege szintén egyszerű, egy átlagos dolgozó nő helytállásáról szól a hétköznapokban, akinek a hét minden napja tartogat egy-egy fontos feladatot.
McCartney szerint a dal címét, egy a National Geographic magazinban megjelent gyermekét szoptató, Mountain Madonna nevű nő adta. Igazi élmény zene, melyet a rock nagy előadói is szívesen játszották a hetvenes években. A dal a The Beatles című, White Albumnak is nevezett válogatás lemezen jelent meg, és az angol lista #1 helyét is elérte.
A dal az együttes második stúdió albumán jelent meg és még abban az évben óriási sláger lett. A szerzője John Fogerty volt, aki a dalt a Nemzeti Gárdából való leszerelése után két nappal írta. A katonaságon belüli élmények és egy Mark Twain mese volt az alapja a dal szövegének, mely egy Mary nevű mosónőről szól, aki elindul a saját útját keresni az ismeretlen folyón.
A zenéjében a feketék zenéje keveredik a fehérek folkos dallamvilágával. A dalt számtalan feldolgozásban előadták népszerű együttesek és előadók, többek között Tina Turner még a fénykorában Ike Turnerrel.
A hatvanas évek elejének táncőrülete a twist volt, amelynek hódító utja Chuby Checker 1960-as The Twist című dalával indult. A Peppermint Twist című dal, amely a szerző Joey Dee egy nyilvános performanszán került rögzítésre, a nevét a mulatóról (The Peppermint Lounge) kapta, ahol a felvétel készült.
A korabeli lemezkiadó a felvételt túl hosszúnak találta egy 45-ös lemez anyagának, ezért két részletben adták ki. Az első 2:03 perces verzió lett a címadó dal, míg a második instrumentális szakasz egy másik lemez anyagát adta.
A dal sikeres útja a hetvenes retro korszakban is folytatódott, mert ott találjuk az 1973 American Graffiti zenei anyagában, de az 1974-es Sweet rock együttes feldolgozásában is.
1962-ben az angol slágerlistát vezette a dal, amelyet még 1958-ban írt Bobby Freeman amerikai zenész. A dalnak több átírata és feldolgozása született, de igazán sikert csak a Cliff Richard, és az akkoriban még kísérő zenekarként vele együtt zenélő, Shadows gitár zenekar előadásában ért el.
A páros számtalan sikeres saját dalt és feldolgozást készített, de a hatvanas évek elején a Shadows már kifelé kacsingatott ebből a felállásból.
A dalnak ezt a verzióját nagyon sok népszerű előadó és és együttes, többek között a Beach Boys és Bette Midler is sikerrel dolgozta fel, de igazán nem tudták túlszárnyalni az eredeti előadókat.
1973-ban tíz ország slágerlistáján az első tíz dal között szerepelt, az amerikai Tony Orlando énekes és a Dawn nevű női duó előadásában a dal. A dal történetének alapja, egy múlt században kialakult amerikai szokás, miszerint azok a feleségek akiknek a férje az amerikai lovasságban szolgált, a távollévő kedveséhez való tartozását, a hajában viselt sárga szalaggal fejezte ki.
Később a korabeli John Wayne filmek hozták vissza ennek a szokásnak a népszerűségét. Ez a sztori és a fülbemászó dallam tette sikeressé, mind Amerikában, mind világszerte.
Az amerikai Tony Orlando and Dawn, az 1970-es évek amerikai pop piacán volt népszerű. A diszkó korszak hajnalán, ők voltak akik dalaikkal megalapozták a későbbi táncpartik zenei stílus világát. Több népszerű slágert jegyeztek ebben az időben, és a show műsorok kedvelt szereplői voltak.
A hatvanas évek elején alakult gitár együttesek közül talán a Shadows volt az, amelyik a legsikeresebb zenei pályát futotta be. Cliff Richard háttér zenekaraként kezdték 1958-ban, de hamar kinőtték ezt a szerepet, és sorra jelentek meg saját szerzeményeik.
Az évtized elejének meghatározó együttese lett, a felnövekvő beat generáció az ő zenéjükön nevelkedett. A siker számaik a gitár iskolák alapművei lettek. 1958-68 közötti időszakban voltak aktívak, de utána számtalan újra egyesülési koncert turné született.
Kiemelkedő szerepe volt sikerükben Hank Marvin zenésznek, aki több hangszeren kiválóan játszott, de igazán a felejthetetlen, és örökéletű gitár szólói voltak azok, amikkel beírta magát a legjobb gitárosok sorába.
Az 1967-ben alakult együttes első nagy sikerét egy évvel később a táncdalfesztiválon érte el. Fenyő Miklós, 16 évesen írt, igazi magyaros rock and roll dalával, annak ellenére, hogy a zsüri több alkalommal kiejtette őket, a közönség nyomására a döntőbe kerültek. Bár helyezést nem értek el, de 1969-ben már országosan ismertekké váltak a Csavard fel a szőnyeget című klasszikussal.
Ugyan ebben az évben már az ős-Hungária felállás adta elő, az Egyszer vagy fiatal című slágert a táncdal fesztiválon, nagy sikerrel. 1970-ben megjelent első saját albumuk is, Koncert a Marson címmel, mely az eladási listákon az Illés és Omega mögött a harmadik helyet érte el. Ezzel a nagylemezzel elindultak azon a sikeres úton, amely a klasszikus magyar rock and roll legsikeresebb együttesévé tette őket.
Az dal, a Led Zeppelin 1971-es, negyedik albumának nyitószáma volt, és a zenei magazinok szavazatai alapján, minden idők 20 legjobb gitárzenéje közé választották.
Mint a legtöbb Led Zeppelin dal ez is magán viseli a kor legkiválóbb zenészeinek behatását, így a John Paul Johns által írt gitárszóló is, Muddy Waters amerikai énekes, 1968-as Electric Mud című zenéjéből építkezett. Valamennyi koncertjükön a közönség kedvence volt, és a legütősebb koncertdalként értékelték a kritikusok.
A dal háromszor, három különböző évben járta meg a listák csúcsát. 1961-ben, amikor először előadta a Marvelettes nevű amerikai lánycsapat, utána 1975-ben a Carpenters nevű duó előadásában, és közben 1963-ban, amikor a Beatles With The Beatles albumán megjelent. Azok közé az örökéletű slágerek közé tartozik, amelyek időnként felbukkannak és különböző zenei stílusokban ujjászületnek.
A Beatles verzió alapja, az az élmény, amit a fiuk még a kezdeti Cavern Club-beli koncertek hangulatából szerettek volna áthozni az albumra. Így kerülhetett a Lennon-McCartney számok közé egy olyan dal, amely mindegyikük számára kedves élmény volt a kezdeti időkből.
1983-ban, az akkor népszerű pop világában , igazi üdítő színfolt volt az
amerikai-britt Electric Light Orchestra lemeze. Az ELO Angliában
alakult 1970-ben, de igazi sikereket akkor értek el, mikor az USA-ba
települtek.
A dal a kezdeti rock and roll gyökerekhez való visszatérés, a
klasszikus 50-es rock and roll és a 80-as elektronikus zene mixe, ami
mind az európai mind az amerikai lemezpiacon sikert hozott nekik. Több
filmben és show-ban zenei betétkent használták.
Az 1972-es The Godfather című klasszikus amerikai film zenéjét, Nino Rota olasz zeneszerző írta. Az Oscar díjas film egy maffia család életén, és egy szerelmi történeten keresztül mutatja be a korabeli bevándorló olasz közösségek életét és a maffiát sziciliai és new-yorki helyszíneken.
Az instrumentális bevezető zene lágy dallama számtalan szerző és előadó zenei fantáziáját mozgatta meg. A blues-tól a heavy-metál zenéig születtek feldolgozásai, de a máig legsikeresebb átirata és előadása, immár szöveggel, Andy Williams amerikai énekes előadásában született.
A dalt a 10 leghallgatottabb zene közé választották, nem véletlenül, hiszen szinte minden nyelvre lefordították és a legnépszerűbb előadók vették műsorukra.
Az 1973-ban bemutatott George Lucas film, a háború után felnövő amerikai
nemzedékről szóló tanulmány, mely az akkori tinédzserek autós, utazós
és rock and roll életszemléletét mutatja be, a kaliforniai Modenába
helyezve a történetet, a kor legsikeresebb zenéit megszólaltatva és a
kor legvagányabb autóit bemutatva, egy iskola kezdés előtti napon.
A
film, minden idők legnagyobb profitot hozó műve lett, az összes neves
szakmai díjat megkapta, az amerikai nemzeti kultúra részévé
nyilvánították. Neves szereposztása, témája és a zenei anyaga,
kétségkívül a filmtörténet egyik mérföldkövévé teszi.
1966 az angol Troggs együttes számára örök életű sikereket hozott. Ebben
az évben több kis lemezük is milliós példányszámban kelt el a zenei
piacon. Ezek közül a With A Girl Like You, amellett hogy a listák élére
került, talán a legtöbbször szerepelt filmzeneként, mozifilmek és
sorozatok zenei anyagában. Fülbemászó zenéje és szövege miatt a korabeli
partik listájának kötelező eleme volt, de a mai napig népszerű. Meg
2013-ban is a Girls című sorozat zenei anyagában szerepelt.
A Troggs angol rock zenekar a hatvanas évek brit inváziojának egyik jeles képviselője. Eredeti nevük "The Troglodytes" volt, majd ennek rövidítéséből született a Troggs. A hatvanas évek közepén milliós példányszámú slágerekkel kerültek a listákra, többek között a Wild Things című örökéletű dallal.
A dal az 1964-es Euroviziós dalfesztivál sikerszáma volt, de a döntőben,
a torokgyulladása miatt használt playback miatt, Bobby Solot kizárták a
versenyből. Ennek ellenére a szám hatalmas sláger lett és sikere
folytatódott az azonos című romantikus filmben is.
A hatvanas években, a
magyar televízióban, "Egy könnycsepp az arcodon" címmel, szintén
sikerrel játszották, gyerekkorunk egyik szirupos, könnyfakasztó filmjét. A dal angol nyelvű változatát Frankie Laine vette lemezre For Your Love címmel.
Bobby Solo olasz énekes a hatvanas évek olasz sztárja volt, aki legnagyobb sikereit az Eurovízios dalfesztiválokon szerezte. Főleg könnyed, romantikus olasz slágerek szerepeltek a repertoárjában. Szívesen kérték fel, a gyengébbik nem körében elért népszerűsége miatt filmszerepekre. Több sikeres filmben szerepelt, de igazán átütő sikert, az Una lacrima sul viso dallal és filmmel ért el.
