Az 1974-ben kiadott Sweet Funny Adams című albumukat már az igazi rockos hangzás jellemzi. A hetvenes évek elejének diszkós hangzása, melyet a Chinn-Chapman szerzőpáros dalainak köszönhettek, már csak foszlányaiban található a nagylemezen. A Set Me Free című dal Andy Scott gitáros szerzeménye, mely nagyon hasonlít a Deep Purple "Flight of the Rat" című számára.
Bár Andy tagadta, hogy valamilyen kapcsolat lenne a két dal között, a zenésztársai néha a dal előadása közben automatikusan is áttértek a Deep Purple melódiára. 1974-ben jelent meg talán legsikeresebb nagylemezük, a Sweet Funny Adams. A lemezre már saját szerzemények kerültek, a Chinn–Chapman páros már csak két dalt jegyzett.
1970-ben, a skandináv turnéjuk első állomása Izland volt. Az ott
szerzett élmények és a viking mitológia ihlette az Immigrant Song című
dalt. amely a Led Zeppelin III albumukon jelent meg.
A dal sodró ritmusa, a markáns gitár riffek, és a mitológiai
behatású szöveg mesteri egysége tette a hard-rock egyik népszerű dalává.
Azon kevés Led Zeppelin szám közé tartozik, amely a Led Zeppelin III album mellett, kislemezen is
megjelent.
Az Omega együttes, a beatkorszak hajnalán adta ki legsikeresebb albumát,
a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című LP-t. Az album
készítésének idején, 1968-ban került össze az a csapat, amely talán az
Omega pályafutásának legjobb felállása volt. Ez a dal csak kislemezen
jelent meg, az Azt mondta az anyukám című dallal az A oldalán.
Bár ennek a dalnak a szövegét nem Adamis Anna írta, de ő is
beletartozott a sikeres együttesbe mint háttér tag. A dal a korabeli
rádió könnyűzenei műsorának egyik kedvelt darabja volt, és azon kevesek
közé tartozik, amelyekből videoklip is készült, természetesen a kor
technikai színvonalán. Ebben a dalban az Omega
billentyűse Benkő László énekelt. Ezen a kislemezen énekelt utoljára
Somló Tamás. Presser Gábor írta a dalt de itt még nem tagja.
A Honeycombs a brit invázió egyek figyelemre
méltó képviselőjeként 1963 novemberében alakult amatőr együttesként, eredeti
neve The Sheratons volt. Stílusában jól megfér egymás mellett a kemény, dübörgő
hangzás, valamint a lírai vonal is. Különlegessége a zenekarnak, hogy a brit mezőnyben
egyedüliként női dobosa volt Anne Margaret (Honey) Lantree személyében, aki a
ritmushangszer mellett énekelt is.
Jelentős szerepe volt a
Honeycombs népszerűvé válásában a Howard and Alan Blaikley szerzőpárosnak, amely
az évek során a Dave Dee, Dozy, Beaky Mick&Tich zenekarnak, Lulu énekesnőnek és
másoknak is szállított dalokat. A zenekar egyetlen listavezető dala, a Have I
The Right? 1964-ben született, fokozatosan nyomult felfelé a brit listán egészen
a csúcsig, a kislemezből egymilliónál többet adtak el. Anglián kívül Japánban és
Ausztráliában is első lett, de a sikerdalnak Amerikában be kellett érnie az 5.
helyezéssel.
Kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor 1957-ben, a liverpooli művészeti
főiskolán, John egy előadás utáni szünetben, Cynthia Powellnek, aki
évfolyam társa volt, eljátszotta Gene Vincent, Ain't She Sweet című
dalát. Szerelmes hónapok következtek, és bár Cyntiát tiltották Johntól,
de ő ragaszkodott hozzá, és 1962-ben, amikor John és a fiúk Hamburgban
zenéltek, a húsvéti szünetben oda utazott hozzá.
A szerelemnek gyümölcse
érett, amire John válasza csak annyi volt: "Nincs mit tenni, össze kell
házasodnunk!" 1962. augusztusában kötött kényszerű házasságuk sajnos
csak 1968-ig tartott, akkor érkezett meg a lelki társ, Yoko Ono.
