A dal és az évszám ugyanaz, de a két helyszínt nemcsak 7000 km választja el
egymástól, hanem a kulturális és politikai szabadság, de az fényévekre.
1969. A Budapest, KÉV Metro Klub, amely a legnépszerűbb táncos hely volt,
és ahol a nyugati slágereket amatőr együttesek játszották, akik recsegő rádiók
műsorait hallgatva tanulták meg a dalokat. A felvételen az énekes Horváth
Károly (Charlie) és a táncparketten csíkos pulóverben, Földes László ( Hobo).
1969. Philadelphia, American Bandstand , amely
az amerikai fiatalok népszerű szombat esti táncos TV-műsora volt neves
műsorvezetőkkel és meghívott együttesekkel. Minden héten a TOP10 dalaira amatőr
táncversenyt is tartottak és neves előadókkal találkozhattak a fiatalok.
A Let It Be, egy dokumentumfilm, amely bemutatja a Beatles utolsó lemezének, a Let It Be-nek a studió munkáit, valamint az együttes felbomlásának okait is feltárja egyidejűleg.
A film
végén megtalálható utolsó koncertjük, a híres Rooftop (tetőkoncert), amelyet 1969. január 30-án adtak az Apple lemezkiadó ház tetején, Londonban több ezer kiváncsi néző előtt.
A Jump a Van Halen együttes dala az 1984 albumukról. Ez az egyetlen daluk, amely első lett a Billboard Hot 100 kislemez listán. Különbözik a szokványos Van Halen daloktól, köszönhetően a szintetizátor vezérmotívumának, amelyet Eddie Van Halen játszott el egy Oberheim OB-X-szel. A gitárszólót Eddie saját kedvenceként tartják számon. A Jump az együttes legsikeresebb dala, egyesíti magában a 80-as évek zenéjének két stílusát: a szintetizátor vezérelt popzenét, és a stadion rockot.
A szintetizátoros felvezető és szóló a poptörténelem legismertebbjei
közé tartoznak. A jövőben az együttes túlnyomórészt ehhez hasonló,
rádióbarát slágereket írt.
Van Halen zenei környezetben nőtt fel, testvérével először zongorán kezdett
tanulni, de a klasszikus zene helyett a rock felé kezdett kacsintgatni:
először dobolni kezdett, míg Alex gitározott, ám hamar cseréltek, és
több zenekart alapítottak (The Broken Combs, The Trojan Rubber Company). A rockfeldolgozásokat - elsősorban Jimi Hendrix- és Cream-dalokat - játszó Mammoth nevű együttesükbe vették fel énekesnek David Lee Roth-ot és Michael Anthony basszusgitárost, 1974-ben pedig nevet váltottak, és megszületett a Van Halen zenekar.
Nemcsak a Van Halen színeiben nyújtott produkciói voltak óriási hatással
az őt követőkre, szólógitárosként is emlékezetes produkciókban vett
részt. Ezek közé tartozott Michael JacksonBeat It című legendás számának gitárszólója; mint a Billboardnak 2015-ben
elmondta, a dal hangszerelésében is kivette a részét Quincy Jones
mellett, sőt át is írta kicsit a rá eső részt. Közreműködött továbbá Brian May első szólólemezén, a Star Fleet Projecten is. A Van Halennel utoljára 2015-ben lépett fel. Halálhírét követően számos rocksztár emlékezett rá Lenny Kravitztől Tom Morellón és Flea-n át Brian Wilsonig, Nikki Sixx szerint ő volt "a rockzene Mozartja".
Az
1963-as amerikai slágert az idők során számos alkalommal feldolgozták
neves előadók. Talán a legnépszerűbb a Searchers együttes feldolgozása
volt 1964-ben.
A hatvanas évek első felében Angliában friss szelek kezdtek
fújdogálni a könnyűzenében és az ódivatú slágerénekeseket mind jobban
kiszorította a Beatles, majd a
nyomdokain járó többi vokális együttes, a
Swinging Blues Jeans, a
Gerry and The Peacemakers, a Fourmost, a Merseybeats és talán az egyik
legjellegzetesebb közülük, a Searchers. Ez a zenekar a Beatles mellett Lonnie
Donegant, a Drifterst, Buddy
Holly-t, Jackie Shannont tekintette példaképének. Mint a korszak
legtöbb brit formációja, a vokálra helyezték a hangsúlyt, s így nem is volt
frontembere, sztárénekese.
A Searchers Johnny Wayne 1956-os klasszikus
westernfiljmje alapján választott magának nevet. (Magyar címe: Az üldözők.)
A zenekar korai indulása ellenére csak
a hatvanas években vált széles körben ismert együttessé Angliában. A liverpooli
Mersey folyó nyomán Mersey soundnak nevezett stílus egyik legjobbja lett. A
Beatleshez hasonlóan a Searchers is megjárta Hamburgot, 128 napig muzsikáltak a
német kikötővárosban. Amikor hazatértek, szerződést kötött velük a Pye
Records, s lemezre került első nagy slágerük, a Sweets for My Sweet,
amellyel 1962-ben végre országos hírnévre tettek szert. A következő évben
megjelent első nagylemezük, a Meet The Searchers, rajta a Love
Potion Number 9, a Farmer John, az Ain’t Gonna Kiss, Ya, a Twist and Shut és más
slágerekkel. Ugyanebben az évben került a boltokba a Sugar and Spice
című lemezük, amelyen a címadó dalon kívül hallható többek között a
Hungry for Love című nagy sikerük. A zenekar sikerei a hatvanas évek végére elfogytak,
de a Searchers évtizedekig együtt maradt, turnézott és megjelentette egykori
sikeres lemezeit. Volt olyan esztendő, amikor több albumuk is megjelent újra. Számos zenész fordult meg az együttesben, de az őstagok közül csak McNally és
Frank Allen maradt.