A Fonográf I. album, a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is szerepel. Sokan a mai napig ezt a lemezt tartják a legjobb Fonográf-lemeznek. Legismertebb dalai: Az első villamos és Lökd ide a sört.
A Fonográf az egyik legjelentősebb és egyik legsikeresebb magyar rockegyüttes
volt, mely az 1970-1980-as években működött. Zenéjük kapcsán
egy hetvenes évek végi reklámkampány miatt a country rock-ot szokták emlegetni, de valójában a kor szinte minden zenei irányzata hatott rájuk. Különösen a hard rock és a progresszív rock ízei mondhatóak még erősnek.
Szóló karrierjét megelőzően a 80-as évek sikeres sikercsapatának, a
Wham!-nek volt a vokalistája, a görög származású angol zenész, George
Michael.
Az 1987-ben megjelent Faith című slágere, és a dal
videoklippje meghatározó jelentőségű iskola példája volt a későbbi zenés
videók világának. Zenei és képi stílust teremtett.
A fények és
árnyékok, a bőrkabát, a cowboy csizma, Levi's farmer és a hagyományos
zenegép általánosan használt elemek lettek. A lemez több hétig első
helyen ált, és csaknem 25 millió példányt adtak el belőle.
"Have You Ever Seen the Rain" a gitáros dalszerző John Fogerty
szerzeménye. Az 1971-ben megjelent kislemez a zenekar Pendulum (1970)
albumáról való . A Creedence Clearwater Revival a nagy generáció egyik
emblematikus számát jegyzi ezzel.
Nagyon sok feldolgozást megért a szám
és magasra jutott a listákon. A szöveget és a dal hangulatát, egyesek a
vietnami háború alatti szőnyegbombázások utáni újra éledéssel hozzák
összefüggésbe . Fogarty egy interjúban úgy fogalmazott hogy a zenekar
ebben az időben, hiába voltak sikeresek és gazdagok, mégis állandó
depressziós nyomás alatt volt. Erre szólt a vigasztaló sor: "Have you
ever seen the rain, coming down on a sunny day.”.....
Az 1973-as hasonló című albuma, Hammond talán legsikeresebb nagylemeze. Három dal is felkerült a listákra, köztük a a címadó Free Electric Band című dal is.
Az angol származású gibraltári szerző, Albert Hammond számtalan neves előadónak írt sikeres dalokat, bár ő mindig a siker árnyékában maradt. 1972-ben megjelenteti
első olyan saját szerzeményét, mely rögtön top hit lesz a világ
médiáiban. A dalból egy visszatérő sláger lesz a hetvenes években, mert még öt alkalommal felkerül a népszerűségi listákra. Ez volt az It Never Rains in Southern California.
Az 1968-as dal az angol énekes Lee Graham, művésznevén Leapy Lee, egyetlen nagy slágere, amely az angol és amerikai listák élén szerepelt 1968 októberében. Több feldolgozása született, és reklám filmekben is felhasználták. Abban az időben, szédületes rekordnak számító, 3 millió példányban adták el világszerte a lemezt.
A slágert, az Albert Hammond írta, aki a 60-as évek végén több előadót a listák élére juttatott dalaival, míg ő rendszerint a siker árnyékában maradt.
Az 1972-es dalt, David Gates amerikai zenész írta, és együttese a Bread, egy kaliforniai rock együttes vette lemezre. A dal azonnal sláger lett, mint ahogy két évvel később Ken Boothe jamaicai reggae zenész feldolgozása, majd 1987-ben Boy George átirata a Culture Club-bal. A dalt Gates az apja emlékére írta, akire nagyon büszke volt, és nagy hatással volt zenei munkásságára, de aki már nem érhette meg fia zenei sikereit.
A Bread egy 1970-ben alakult amerikai soft rock együttes volt, és 70-77 között 13 sikeres daluk került a slágerlistákra.
Az 1986-os magyar slágernek elkészítették az angol nyelvű változatát is, amely a nyugat-európai koncert körutat megelőző promóció része volt. Egyébként az 1986-os Tessék Választani című fesztiválon, az Állj vagy lövök című dalt, Állj mert jövök címmel engedte csak bemutatni, mert a szétesőben lévő kommunista rendszer veszélyes felhívásnak vélte a dal címét....
1982-ben a csillaghegyi strandon eltöltött hétvége után alakította meg
öt zenész (Kisszabó Gábor, Bogdán Csaba, Tereh István, Berkes Gábor és
Rausch Ferenc) , akik korábban az instrumentális zenét játszó Solaris és
Lobogó együttesek tagjai voltak. 1983-ra alakult ki a végleges
felállás, amikor Patkó Béla énekes is csatlakozott hozzájuk.
A zenei stílusuk az újhullám és szintipop volt, melyet az időközben
hozzájuk szerződött, Geszti Péter szövege tett újszerű sláger zenévé.
1984-ben jelent meg az első albumuk, majd több nagysikerű koncertet
adtak. Az egyetemi klubok kedvenc előadói voltak a nyolcvanas években.
Itthon nem kaptak jó kritikát, annak ellenére, hogy a közönség kedvencei
voltak, mivel a zenéjük újszerűségét a konzervativ kritika nehezen
emésztette meg. Ezzel szemben a külföldi zenevilágban előkelő
felkéréseket kaptak, a Dire Straits-től a Kajagogoo-ig.
Igazi vonatozó szám volt a korabeli partikon ez az 1967-es dal, amely az
együttes legsikeresebb számai közé tartozott. A hosszú nevű együttest
csak DDBMT-ként említették, mert a tagok neveiből alkotott zenekarnév a
felkonferáláskor túl hosszúnak bizonyult.
A 60-as évek elején, az angliai Wiltshire-ban, az ex-rendőr, Dave Dee, négy
barátjával úgy dönt együttest alakít. Kezdetben Dave Dee and the Bostons
volt a nevük, majd a tagok nick neveiből a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick
and Tich nevet kapták a Fontana kiadótól. Több évi nem tul sikeres
háttérzenélés után végre 1967-68-as évek meghozták a sikert, több számuk
is listára került.
Amint ezt már itt a blogon megemlítettem, egyetlen számuk érte el a listák csúcsát, de az
hetekig vezette, a The Legend Of Xanadu. Xanadu.