Kezdetben Dave Dee and the Bostons
volt a nevük, majd a tagok nick neveiből a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick
and Tich nevet kapták a Fontana kiadótól.
Több évi nem túl sikeres
háttérzenélés után végre 1967-68-as évek meghozták a sikert, több számuk
is listára került. Egyetlen számuk érte el a listák csúcsát, de az
hetekig vezette, a The Legend Of Xanadu. Xanadu egy város volt a mongol
fennsikon, mely a tatár kánok varázslatos nyári lakhelyéül szolgált. A zenekar sok más felvételéhez hasonlóan ebben a számban is újdonságok jelennek meg: egy trombitaszóló, illetve egy ostor jellegzetes csattogó hangja.
A 60-s évek második felében indult hippi mozgalom számos legendás
előadót adott a rock zenének, köztük volt az amerikai Scott McKenzie. A
zenész legnagyobb slágerét, a San Franciscót közeli barátja, John
Phillips írta, aki a The Mamas and the Papas alapítója is volt.
A dallal
az 1967-es Monterey Pop Festivalt reklámozták, és a hippik egyik
himnuszává vált. A dal Közép-Európában a szabadság egyik jelképe lett, a
prágai tavasz idején is gyakran játszották. A szám később felhangzott a
Forrest Gumpban, de élőben játszott belőle részleteket a Led Zeppelin
és feldolgozta a Global Deejays is.
1969 termékeny éve volt a Creedence Clearwater Revival amerikai rock együttesnek. Három sikeres albumot is kiadtak ebben az évben, köztük a Green River-t. 1969-ben a Billboard Top 100 listáján 110 alkalommal bukkant fel a
nevük, ami hetente két sikerdalt jelentett. 1971-ben az év zenekarának
választották a CCR-t, és szinte érthetetlen, hogy a sikerek teljében
előbb Tom Fogerty vált meg a zenekartól, majd 72-ben hivatalosan is
feloszlott az együttes.
1969 júliusában egy olyan mega slágerrel osztozott az album azonos című slágere, mint az Archies Sugar, Sugar című dala. A dalt Fogerty, a gyerekkorának nyári nyaralóhelyének számító Californiai vidék, Putah Creek nevű folyójáról írta, amelyre mindig úgy emlékezett mint Green River.
Az 1969-es lemez borítóján csak ez állt, "Interdit aux moins de 21 ans" ,
azaz "21 éven aluliaknak tiltva". Serge Gainsbourg írta 1967-ben,
barátnőjének Brigitte Bardotnak, de mielőtt ez a verzió megjelenhetett
volna, Bardot férje letiltatta.
1969-ben adták ki a világon mindenhol
ismert verziót, a szerző és Jane Birkin előadásában. A forró szerelmi
történet és a szexuális tartalmú előadásmód miatt több országban tiltó
listára került. Ennek ellenére a hetvenes házibulik egyik kötelező
összebújós dala lett, de azóta is a retro médiák kedvelt zenéje.
Az 1972-es dal, a legsikeresebb albumukon a Machine Head-en jelent meg. A benne felhangzó gitár riff egy Peter Frampton "Do You Feel Like We Do" című dalból lett kölcsönözve, de ez semmit nem von le a dal rocktörténeti értékéből.
A
Deep Purple talán legsikeresebb albuma az 1972-es Machine Head című LP
volt. Az albumot 1971 decemberében, a montreuxi Grand Hotelben vették
fel, a Rolling Stones Mobile Studio segítségével. Még ez év májusában
volt a híres Montreauxi Jazz Fesztivál, ahol olyan neves együttesekkel
léptek fel, mint a Black Sabbath, Pink Floyd és Led Zeppelin. Sokan
fontos mérföldkőnek tartják a heavy metal kialakulásában ezt az
albumukat. Ez az a Deep Purple album, melyen több olyan klasszikus szám
szerepel, amelyek a heavy-metal zene klasszikusaivá váltak. A lemez a
megjelenése után több országban az eladási listák élére került.
1968-ban, a Deep Purple brit hardrock zenekar debütáló, Shades Of Deep
Purple, albumáról két szám is felkerül a slágerlistákra. Az egyik, mely a
listák élére is eljut, egy Billy Joe Royal dal feldolgozása a Hush.
Érdekes, hogy az angol lemezpiacon csak azután ér el sikereket, miután
az amerikai és kanadai piacon már learatta a babérokat. Azon ritka dalok
közé tartozik, melyekről ebben a korszakban videoklipp készült, sőt
Hugh Haffner, későbbi Playboy tulajdonos amerikai show müsorában is nagy
sikerrel szerepeltek. Érdekessége még, hogy ebben a számban nem Ian
Gillan a vokalista, hanem Rod Evens.
1979-ben mutatták be a cseh Milos Forman rendezésében a Hair című filmet, mely igazi hippi passió volt a maga idejében.
A film egy igazi társadalmi kritika, az arisztokrácia képmutatásának és
az előítéleteknek a bemutatásán keresztül. A hasonló című 1967-es
musical alapján készült, melyet már akkor nagy sikerrel mutattak be.
Főszerepet kap benne a zene, a tánc, a szerelem, a szabadság, és a vietnámi háború elleni tiltakozás.
A szimpla történetben, az egyszerű vidéki srác felkerül New Yorkba, ahol egy hippi társaság,
megmutatja számára a szabadságot, a társadalmon kívüli, kötetlen életet,
de a barátságot és a felelősségvállalást is.
"Have You Ever Seen the Rain" a gitáros dalszerző John Fogerty
szerzeménye. Az 1971-ben megjelent kislemez a zenekar Pendulum (1970)
albumáról való . A Creedence Clearwater Revival a nagy generáció egyik
emblematikus számát jegyzi ezzel.
Nagyon sok feldolgozást megért a szám
és magasra jutott a listákon. A szöveget és a dal hangulatát, egyesek a
vietnámi háború alatti szőnyegbombázások utáni újra éledéssel hozzák
összefüggésbe . Fogarty egy interjúban úgy fogalmazott hogy a zenekar
ebben az időben, hiába voltak sikeresek és gazdagok, mégis állandó
depressziós nyomás alatt volt. Erre szólt a vigasztaló sor: "Have you
ever seen the rain, coming down on a sunny day.”.....