A dal egy megtörtént esemény kapcsán íródott. Egy közös barátjuk egy
különös kapcsolatba keveredik egy hölggyel, akit feleségül vesz, de az
esküvő után rejtélyes módon meghal.
A Deep Purple korai klasszikusa, a Black Night utáni első nagy slágerük,
1970-ben lett lemezre véve, de csak 1971-ben jelent meg.
Koncert változata a Deep Purple in Concert című albumukon egy hosszabb
változatban szerepel. Első bemutatása egy angliai show műsorban volt,
később az amerikai és angol kiadása is megjelent, mindkettő listás dal
lett.
Az 1969-es dal az együttes első olyan albumán jelent meg ami már a pop zene jegyében készült. Az 1966-ban welsi zenészekből alakult zenekar, főleg a blues és jazz világában volt otthon, kíváló zenei tudású tagokkal. A pop zenében mindig külölegesnek számító fúvós kísérőzene adta az egyedi zenei stílusukat, és nem utolsó sorban a vokalista jellegzetes hangja.
Sajnos elég rövid életű együttes volt, de 1969-es albumukkal, melyen több TOP10-es dal is található, beírták magukat a pop zene történetébe.
A magyar beatlegendák egyik rövid életű zenekara, a Meteor együttes,
melyet a Demjén fivérek, Demjén Ferenc (Rózsi) és Demjén István
(százlábú), alapítottak.
Egy nyári szezonra létrehozott együttes volt, azon a nyáron a Tihanyi
mólónál zenéltek, túl nagy zenei anyagot nem hagytak maguk után az idő
rövidsége miatt.
Egyetlen kislemezük, A gárdista / Kívánj Te is nekem szép jó éjszakát!
(SP-568), jelent meg, amelyet a rádió gyakran játszott abban az időben.
1969 - az európai popzene fővárosában , Hamburgban az angliai
születésű Les Humphriesnak sikerült egy olyan csapatot egybe kovácsolni ,
amelynek különböző nemzetiségű tagjai korábban is bizonyítottak , de
később olyan híres együttesek vokalistai lettek mint a Uriah Heep, Boney
M, Silver Convention és más híres gruppok.
1973-ben jelent meg a Mama Loo
című albumuk, amely meghozta a világsikert, a címadó dal szintén a 70-es diszkók kedvelt száma volt.
A gosspel és folk zenét pop
ritmusban játszó énekegyüttes számait az európai táncklubok sűrűn játszották
a hetvenes években .
1967 - Bob Dylan megírja a Quinn The Eskimo (Mighty Quinn) számát, amely
akkor az ő előadásában nem hoz átütő sikert, de egy évvel később
1968-ban a Manfred Mann brit együttes előadásában a listák első helyére
kerül, és a klasszikus rock számok egyike lesz.
A dal hátteréről annyit
lehet tudni, hogy Anthony Quinn egy 1960-as filmjében alakított eszkimó
szerepe volt az ihletője. A dalban Quinn az eszkimó, visszatérése szülőföldjére a
kétségbeesést örömmé, a káoszt nyugalommá változtatja.
Több kritikus
szerint a dal egy óvodás mondóka szintjén áll, de talán ez az egyszerű
és fülbemászó dallam és szöveg a sikerének titka.
A magyar beat zene legendás együttesei az 1970-es évek elején megszűntek
vagy teljes tagcserén estek át. Így történt, hogy a megszűnő Gemini,
Metro és Hungária együttesek kivált tagjaiból 1972-ben megalakult az M7
együttes, amely a nevét az akkoriban átadott új autópályáról kapta.
A klasszikus gitár felállás mellett, fúvósok is megjelentek a
zenéjükben, de később eltolódott a zenei stílusuk a pop-rock irányába.
Az akkoriban hódító euro-pop kiváló hazai képviselői voltak,
szentimentális , dallamos zenéjükkel.
Országszerte klubokat szerveztek, a vidéki és budai ifjúsági parkok
állandó fellépői voltak, emellett saját klubjuk is volt M7 néven. Az
első magyar drive-rock film, az 1975-ös Kenguru legsikeresebb betétdala,
a Nincs arra szó is az ő szerzeményük volt.
A Don’t Forget to Remember a Bee Gees együttes dala az 1969-es Cucumber Castle
című albumról. A dal kislemez változata öt ország slágerlistáján lett
első helyezett, és további nyolc országban került be a Top 10-be.
1969-ben az ausztrál Bee Gees már meghódította a brit és amerikai lemez
piacot. A romantikus, lágy dallamok kategóriájában a korabeli házibulik
kedvelt zenekara volt. Ebben az évben több nagy sikerű számuk jelenik
meg, többek között a Don't Forget To Remember, melyet egy, a Berry által megélt,
szerelmi csalódás inspirált.
A csodás hangszeres és a szokásos kiváló
ének teljesítmény méltán juttatta a listák elejére ezt a számukat is.
1981 - egy stockholmi szállodai szobában, egy koncert után, Joey
Tempest, a Europe svéd rock együttes vokalistája, egy kölcsönkért
szintetizátoron megkomponál egy riffet, mely akkor feledésbe merül.
De
1986-ban egy koncert sorozat bevezetőjeként, ezt a riffet felhasználva
megírják és kiadják első és egyetlen nagy slágerüket a "The Final
Countdown"-t, mely akkor több mint 3 millió példányban kelt el és az
európai diszkók nagy slágere lett. A dal szövegét, David Bowie "Space
Oddity" dala inspirálta.
Az 1970-80-as évek legendás hardrock zenekara volt a P.Mobil együttes.
1973-ban ezen a néven debütáltak a Budai Ifjúsági Parkban, de az igazi
sikert a miskolci rockfesztivál hozta meg nekik. A korábbi , Gezarol
(Rovarirtó) név , megbotránkoztatta a könnyűzene nagyurait, ezért
született a semleges Perpetuum Mobile zenekarnév.
A névválasztáshoz hasonlóan, a színpadi fellépéseik és egyedi zenei
stílusuk sem illeszkedett bele a szokásos klasszikus rock játékstílusba.
Fergeteges koncerteket tartottak, ahol elsőként csápolt a közönség,
melynek a praktikus oka, hogy így kevésbé zavarták egymást a tetszés
nyilvánításban. Csupán a hetvenes évek közepén jutottak lemezfelvételi
lehetőséghez, akkor is csak a hard rock kedvelők nyomására. Elsők között
volt a Kétforintos dal, melynek külön koncert koreográfiája született
abban az időben.
Klasszikus 1973-as felállásuk: Póta András (dob), Schuster Lóránt, Bencsik Sándor (gitár), Huszár
György (ének), Losó László (basszusgitár, ének), Serényi Miklós (ének)
Az 1966-os év fordulópont volt a brit Manfred Mann együttes életében. a
vokalista Paul Jones kiválása után nehezen találnak új utat. A pop
zenei sikerek után, a főként instrumentális zenéjük, nem arat közönség
sikert. 1967-ben viszont egy kislemez ad némi kárpótlást, a Ha! Ha! Said
The Clown.
A dal érdekessége, hogy a fülbemászó szóló mellotronról
szól, ez egy hangminta lejátszó, ami a mai világban pofon egyszerű
lenne, de akkor ez még forradalmian új volt. A dal több feldolgozást
megért, máig népszerű a retro műsorokban.
A Manfred Mann egy 1962-ben alapított brit könnyűzenei együttes.
1963-ban alapította meg Manfred Mann billentyűs. Legnagyobb sikereiket 1966-67-ben érték el a klasszikus felállásban, majd
1969-ben feloszlott az együttes. A billentyűs Manfred Mann és a dobos
Mike Hugg két évig még együtt zenéltek Manfred Mann Chapter Three néven,
majd Mann 1971-ben megalapította Manfred Mann’s Earth Band nevű meghatározó zenekarát.
1977-ben az amerikai Chicago White Sox baseball meccsén hangzott fel
először, majd egyre gyakrabban egyéb sport eseményeken is, egy stúdió
zenészekből álló fiktív együttes, a Steam, 1969-es nagy slágere.
Az évek
során, beleértve napjainkat is, az egész világon elterjedt, hogy a
sport eseményeken a szurkolói kórusok, kicsit átköltve, főként a vesztes
csapat ,kvázi búcsúztatására, nagy lelkesedéssel énekelik önfeledten.
Nem egyszerre, hanem sorozatban kapták a pofonokat. Először csak Budapesten nem léphettek fel, aztán ehhez néhány
vidéki város is csatlakozott, nem szerepelhettek a rádióban és a
tévében, és nem készülhetett lemezük.
Később még az Illés Klub működését is
felfüggesztették – lényegében diszkvalifikáltak őket. Be voltak
tiltva, csak az Országos Rendező Iroda (ORI) igazgatója, Keszler Pál
állt ki mellettük. Igaz, az ORI sem járt rosszul azzal, hogy az
Illés-zenekar koncertjeit szervezte, de ha ő nem szól az érdekükben,
akkor valószínűleg vége lett volna a zenekarnak
De az együttes egyre izgalmasabb, a pszichedelikus és hard
rockra reflektáló dolgokat művelt, és 1970 februárjában Londonban is
megmutathatta, hogy mi fán terem a – kelet-európai népzenével átitatott –
magyar beat.
A Born in the U.S.A. volt 1985 legtöbb példányban elkelt
nagylemeze Amerikában,
egyben Springsteen legsikeresebb albuma. Hét top 10-es slágert termelt,
és a világ körüli turné is hatalmas sikert aratott. A címadó dalt
hazafias himnusznak tartják erőteljes, magával ragadó refrénje miatt,
annak ellenére, hogy szövege a vietnámi háború negatív hatásairól szól
és inkább kiábrándultság jellemzi. Az album borítója, amely Springsteen
hátát ábrázolja egy amerikai zászló előtt, a kor ikonszerű képe lett.
Bruce Springsteen amerikai rock zenész, az igazi amerikai folk, rock és
blues zenei stílusok 1970-80-as évek sztárja. 1962-ben, miután megnézett
egy Elvis filmet, döntött a zenei karrier mellett. A hatvanas évek
különösebb sikert nem hoztak neki, de 1974-ben kiadott lemeze után az
amerikai kritikusok őt tekintették a rock jövőjének. 1984-ben robbant be
a Born in USA című albumával, amiről 10 dal is listára került, köztük a
legsikeresebb az azonos című szám lett.
A harmonikus zene és a vokalista Sally Carr jellegzetes hangja és
kellemes megjelenése méltán népszerűvé tette az együttest. Az 1972-es slágerszámuk hetekig listán volt
a többi slágerükkel együtt. A dal az aranyásók által híressé tett városról, Sacramentoról szól, egyfajta vágyódás a kaliforniai indián nyár, a naplementék és az ott élő emberek után. A vidám,
friss zene, Sally hangja és impulzív előadásmódja tette sikeressé.
A Middle of the Road skót pop zenekar, akik a pályafutásukat a hatvanas
évek végén latin amerikában kezdték, de hamar visszatértek a
kontinensre. Ezt jól tették, mert itt a hetvenes évek elején a
táncklubok időszaka volt. Beindult a diszkó korszak, és ez arra
ösztönözte a szerzőket, hogy népszerű, fülbemászó és lábmozgató zenéket
írjanak. A zenekar ezen a zenei úton indult el, és telitalálat volt
minden daluk.