Az 1978-as mega-sláger eredeti változata, melyet 1959-ben Nail Sedeka vett fel az Oh Carol című lemezének B oldalára, nagyon szerényen indult. Akkor a "futottak még" kategóriába tartozott, de amikor a hetvenes évek diszkó láza előhozta újra a dalt, az Eruption pop együttes hatalmas sikert aratott vele. A feldolgozás hetekig a listák élén szerepelt, és az ő verziójuknak számtalan nemzetközi átiratát vették lemezre népszerű előadók.
Az Eruption 1974-ben alakult brit diszkó csapat, mely igazán sikereket csak azután ért el, hogy a nyugatnémet diszkó császár Frank Farian, akinek egyébként a Boney M is köszönhette sikereit, a műsorában lehetőséget adott nekik. Ekkor lett a csapat tagja a jamaicai születésű Precious Wilson énekesnő, akinek a hangja és előadásmódja meghatározó volt az együttes zenei munkásságában. 1977-1985 közötti időszakban voltak aktívak, és ebben az időszakban állandó előadók voltak a 80-as évek elején a táncklubokban.
Az 1967-es dal, a hatvanas évek egyik nagy slágeréről, a tranzisztoros rádióról szól, amely a zenét kivitte az utcákra és parkokba. A fiatalok egy-egy ilyen csodát körbeállva élvezték, hogy már nem kell a szülőktől tartani, ha kicsit hangosabban szól az a zene, amire az ősök csak legyintettek. Megjelentek a táskányi nagyságú hordozható rádiók, melyeknek gazdái igazi menő srácok voltak a lányok szemében. Nálunk kezdetben meg kellett elégedni az orosz csodával, a Sokol rádióval, de később készültek igazi magyar remekek is.
A Syrius együttest 1962-ben alapította Baronits Zsolt. Eleinte tánc- és beatzenét játszottak, Több alkalommal kísérő zenekarként szerepeltek a táncdal fesztiválokon. 1968-ban a zenekar felbomlott, a tagok egy része megalakította a Juventus zenekart. Baronits mint a Syrius zenekar vezetője nekilátott újraszervezni együttesét. Pataki László a Liversingből, Orszáczky Miklós és Mogyorósi László az Új-Rákfogóból, valamint Veszelinov András a Metróból érkezett. Mogyorósit később Barta Tamás váltotta a gitároknál, majd a másik gitárossal, Rákosi Lászlóval ő is távozott a zenekarból.
Stílusukra innentől a progresszív dzsessz-rock irányzat volt
jellemző. Az új hangzású zenekart siker fogadta, és még ebben az évben
egyéves ausztrál koncertturnéra indultak, ahol igazán hatalmas sikereket
értek el. Charles Fisher magyar származású producer közbenjárására
jutottak ki Ausztráliába, ahol 1971-ben készítették el egyetlen lemezüket The Devil's Masquerade címmel, ez egy évvel később jelent csak meg Magyarországon Az ördög álarcosbálja címen.
A Uriah Heep angol rock együttes második kislemeze, amely az 1972-es Demons and Wizards című albumukról a listákra került.
Érdekes módon először a holland lemezpiacon lett népszerű, és a rádió
műsorokon keresztül jutott a brit népszerűségi listákra. A sodró
ritmusú dal a korai koncertjeik egyik állandó dala volt, melyet a
közönség mindig heves tombolással fogadott.
Három évvel később az 1975-ös amerikai film a Dog Day Afternoon.egyik betét dala lett. Több átirata és feldolgozása született, a rock és punk műfajban egyaránt.
1974-ben, egy vérbeli
amerikai rock banda, a Lynyrd Skynyrd, melynek nevét még az
amerikaiaknak is fejtörés kimondani, kiadja a Sweet Home Alabama című
slágerét . A cím kicsit félrevezető, mert az együttes alapítói
floridaiak, de mivel nagy sikereik az alabamai Muscle Shouls stúdiókban
születtek , ezért második otthonuknak tekintették Alabamat. Több
verziója született, az alabamai fiatalok himnuszként énekelték . Sajnos 3
évvel később ,1977-ben három alapító tag repülőgép balesetben meghalt .
1964 nyarán három tinédzser, alapította az együttest, majd két további tag csatlakozásával felvették a Noble Five nevet. A zenekar vezető Van Zant 1970-ben határozta el az újabb névváltoztatást, és végül a gimnáziumi tornatanáruk, Leonard Skinner
nevét választották, aki nem igazán szerette a hosszú hajú rockereket.
Ekkor még így írták, de Skinnerrel később baráti kapcsolat alakult ki,
ezért 1972-ben a nevet a hasonlóan ejtendő Lynyrd Skynyrd írásúra változtatták.
Az együttes stílusa a legkorábbi időkben illeszkedett '60-as évek brit zenéjéhez, beleértve a Beatlest is. Ezeket ötvözték szülőhelyük és környéke tradicionális zenéivel, tehát a blues (felismerhető Muddy Waters hatása is), country és western elemekkel. Az 1970-es évek elején a keményebb blues-rock
irányvonal felé mozdultak ettől kezdve három gitár szólt a számokban.
Az 1980-as sláger daluk címe, a második világháborúban 1945 augusztus 6-án Hirosimára atombombát dobó repülőgép nevére utal, melyet a repülőgép parancsnoka édesanyja neve után adott a gépnek. Ez egy protest song volt 1980-ban a brit kotmány azon döntése ellen, hogy megengedték amerikai atomfegyverek brit földön való telepítését.
Az 1980-as évek végén egyre több együttes jelenik meg az elektronikus
szintipop zenei piacon. Ezek egyike volt az 1978-ban alakult a különös
nevű angol Orchestral Manoeuvers in the Dark, OMD együttes.
Tagjai képzett stúdió zenészek voltak, látványos és lenyűgöző
koncerteket adtak. Több sikerszámuk szerepelt a Top10-ben, többek között az1980-ban megjelent Organization című albumuk. Ennek nagy diszkó slágere volt a Enola Gay című dal,
mely egy második világháborús esemény mementójára írtak.
A The Nashville Teens zenekart általában az 1964-es Tobacco Road című dallal azonosítják, ami annyiban helytálló, hogy ez lett legnagyobb slágerük, pedig nem is saját szerzemény: azt John D. Loudermilk
amerikai zenész írta. Ő nem járt vele sikerrel, de négy
évvel később, 1964-ben a Teens azonban szerencsésen nyúlt a dalhoz és
meghozta az első áttörést. Persze nem volt nehéz dolguk, a The Beatles épp berobbantotta a brit inváziót az Egyesült Államokban és a Stones is
egyre ismertebbé vált akkoriban.
Az 1962-ben alakult angol The Nashville Teens bár korántsem ért el akkor sikereket, mint a szintén abban az évben, szintén Angliában összeállt The Rolling Stones,
azért mégis említésre méltóak, főleg, hogy hazai szempontból érdekes
évforduló 1967 május 16-án, éppen 53 éve léptek fel először
Magyarországon.
A Teens először 1967-ben jutott el Magyarországra annak köszönhetően,
hogy a brit invázió szele hozzánk is bőven elért. Első hazai
koncertjüket a debreceni Aranybika Bartók-termében adták, amelyről a
plakát szerencsére megmaradt az utókor számára:
A turné hazai részét Budapesten folytatták, május 21-én az Erkel
Színházban, rá egy hétre pedig a Kisstadionban léptek fel. Valószínűleg
jól sikerülhettek a koncertek, mert 1968-ban már hét koncertet adtak
Magyarországon. Hosszú szünet után 1984-ben tértek vissza hozzánk öt
fellépés erejéig, legutóbb pedig 2003-ban az országban.
Ha egyszer megpróbálták és bejött, miért ne próbálták volna meg másodszor is. A Softly Softly című daluk a Baby Come Back mintájára, a dalon végigfutó gitár rif, a pörgő ritmus vegyítve a slágergyanús refrénnel, biztos recept volt a sikerhez.
1965-ben három észak-londoni középiskolás barát, köztük a guayanai
származású Eddy Grant, megalakítja az Equals együttest. 1960-as évek
British inváziója megteremti a beat zenét a rock and roll mellett.
Ezt a
két zenei vonulatot ötvözve írja meg Grant, 1968 májusának nagy
slágerét a Baby Come Back-t. Ugyanezen az albumon jelenik meg a hasonló
zenei stílusú szám, ami szintén sláger lesz, a Softly Softly is. A dal a korabeli
házibulik kötelező eleme volt , de szívesen veszik elő a mai DJ- k is.
A dal a hatvanas évek beat és rock zenéjének keveréke, de ez hozta meg
az együttes népszerűségét. Ez a dal egyike volt azoknak, amelyek
elindították az európai pop zenei irányzatot. A későbbiekben többen
feldolgozták, többek között a szerző Eddy Grant is.
1985-ben, az ős-Bikini feloszlása és Nagy Feró kiválása után, D. Nagy
Lajos veszi át az együttes vezetését. Teljesen új repertoárral állnak
elő, ami sokkal jobban illik D. Nagy hangjához. Ezt ő külön is kérte a
zenekartól, hogy a profil váltás az legyen hangzás váltás is, így egy
alternatív, újhullámos zenei stílust vett föl a Bikini.
A nyolcvanas évek legtöbbet koncertező zenekarává váltak, és
szövegeikben mindig ott volt a regnáló rendszer kritikája. Talán ezért
voltak olyan népszerűek, és talán a rendszerváltás utáni szólásszabadság
volt az, ami miatt az illegalitásban szóló dalaik kicsit megkoptak. A
kilencvenes évek elején a diszkók hakni műsorai elárasztották a
kultúrházakat, ami az igazán jó zenét kiszorította.
A dalt eredetileg az ötvenes évek sztár duójának, a Cadillac-nek, írták, de igazán sikerre a jamaicai származású énekesnő Millie Small vitte 1964-ben. A dal eredeti címe My Girl Lollypop volt de a lemezkiadó úgy döntött, hogy a jogdíj vitákat elkerülendő inkább a My Boy Lollipop címet adják Millie dalának.
Dalával ő tette nemzetközileg ismertté a ska műfaját. A ska jamaicai zenei műfaj, amely a reggae egyik előfutára volt. A
dalnak számos feldolgozása született az elmúlt évtizedekben, Millie
Smallé mellett a brit ska-csapat, a Bad Manners verziója vált széles
körben ismertté, Top 10-be jutott a brit listán 1982-ben. Millie Small
mindössze három stúdióalbumot készített, az utolsó 1970-ben jelent meg,
azt követően lényegében visszavonult a nyilvánosság elől.
1980 december 8 este 11 óra - Mike Oldfield angol instrumentális zenész ,
a New Yorki Dakota háztól nem messze, a Virgin Records stúdiójában
kapja a hírt , lelőtték JOHN Lennont. Ez a lesújtó élmény inspirálta ,
az 1983-as nagy slágerének, a Moonlight Shadow-nak, a szövegét és
zenéjét.
A dalt több stúdió vokalista is énekelte, de a Maggie
Reilly-vel felvett kislemez volt a legsikeresebb, ami a listák első
helyét is megjárta .
Mike Oldfield kitűnő angol instrumentális zenész és zeneszerző, aki
pályafutása alatt 26 albumot jelentetett meg és számtalan film zenei
anyagában szerepelnek a számai. 1973-ban jelent meg az első hatalmas
siker albuma, Tubular Bells címmel. Szinte minden műfajban alkotott, az
újhullámtól, a punkon keresztül a hard-rockig, és számtalan új együttes
befutott dalaival.
1962, miközben Európa nyugati részén a Beatles és Rolling Stones átveszi
a könnyűzenei lemezpiacot, itthon megalakul az első rock and rollt
játszó amatőr beat együttes,a Scampolo. Alapítói a Földmunkagép Vállalat
ifjú dolgozói, köztük Komár László énekes , Faragó "Judy" István
gitáros voltak. Ez a számuk 1967-ben kislemezen jelent meg. A Scampolo név érdekessége, hogy egy nagysikerű 1958-as német film címe volt.
Sajnos pályafutásukat Faragó "Judy" katonai szolgálata
megtörte, később már nem értek el jelentős sikereket, annak ellenére,
hogy olyan tagokkal bővültek, mint Presser Gábor (LGT), Mihály Tamás(
Omega).
Az 1971-es nagy sikerű Fireball című albumon jelent meg. Éredekes, hogy csak az eredeti UK kiadáson, mert később a Strange Kind of Woman című sláger került fel helyette az amerikai változatra.
Az In Rock révén a Deep Purple 1970-es évek elején már a világ egyik legsikeresebb hard rock
együttesének számított. A Fireball album munkálatai eltérő
időpontokban zajlottak 1970 szeptemberétől 1971 júniusáig. Közben az
együttes folyamatosan koncertezett világszerte.A kritikusok minden fórumon dicsérték a zenekart, maga az album pedig az angol lemezlista 1. helyén nyitott. Az USA-ban 2001-ben aranyozódott be a Fireball, miután több mint 500 ezer darabot adtak el belőle.
A Fireball album, csakúgy mint az In Rock ma már klasszikusnak számít, és neves muzsikusokat indított el a zenészi pályán. Ebben az időben olyan szerzemények is születtek, amelyek akkor csak kislemezre
kerültek, mint az I'm Alone, vagy a Freedom és a Slow Train, amelyek
csak az 1996-os ünnepi CD-n láttak napvilágot. Termékeny és az egész pályafutásukat meghatározó időszak volt.
A dalt
1970-es évek végének sikeres szerzőpárosa volt a Chinn-Chapman britt
duó írta. Nagyon népszerű együttesek jutottak dalaikkal a listák élére,
köztük a Smokie nevű britt pop együttes is. Az együttes meghatározó
egyénisége Chris Normann énekes volt, akinek jellegzetes hangja olyan
egyedivé tette az együttes dalait.
A
Smokie kiváló zenészekből álló együttes volt, és a lemezeiken főleg
régi nagy slágereket dolgoztak fel a kor dallam és hangzásvilágának
megfelelő tálalásban. Nagyon sikeres cover albumokat adtak ki, melyeket
külön session nevekkel láttak el.
A dal a Led Zeppelin első debütáló albumán jelent meg, ez volt a
kilencedik befejező szám. A basszusbevezetővel nyitó dal leginkább a
jellegzetes és zúzós riffjéről vált ismertté, és szerkezetét tekintve
több kisebb részből áll, amelyeket egy bolerószerű dallam köt össze.
Egyes elemei, Jimmy Page korábbi együttesének, a Yardbirds-nek a
számaiból építkeznek.
A dal szerzői az együttes tagjai, de Robert Plant énekes nevét még
korábbi szerződése miatt nem tüntették fel. A korai koncertek állandó
szereplője volt, és általában záródalként
játszották. Plant rendszerint a dal elején mutatta be az együttes
tagjait, mint ahogy az a Led Zeppelin dániai televíziós fellépésén is látható.
A "How Many More Times" bevezető motívuma a hetvenes évek közepétől a
Magyar Televízió legfőbb politikai műsorának, "A Hét" című magazinnak
volt a főcímzenéje.
Ami két szempontból is különleges kuriózumnak
számít: egyrészt szinte hihetetlen, hogy a kézi irányításos, a nyugatról
jövő mételyt már csírájában irtani akaró kultúrpolitika beengedte egy
"rosszhírű" rock-zenekar zenéjét legfontosabb műsora élére (ami aztán
annak emblémájává is vált!). Másrészt a Led Zeppelin egyetlen kivételtől
eltekintve soha sem adta el számait ilyenfajta felhasználásra! (A
kivétel: 2002-ben a Caddilac új luxusmodelljének reklámkampányához
felhasználják a "Rock and roll"-t.)
1970-ben jelenik meg, Andy Williams amerikai szerző-énekes, Love Story című
albuma, melynek egyik sikerszáma a Where do I Begin? című dal volt.
A dal az azonos című 1970-es amerikai siker film bevezető zenéje volt, akkor még Francis Lai és zenekara előadásában, amire később Andy Williams írt új szöveget.
Andy Williams pályafutása során 43 albumot adott ki, amiből 15 arany lemez lett. A
Kennedy család barátja volt, JFK temetésen ő énekelte a búcsú dalt.
Számos filmzene és musical szerzője volt, amelyek méltán tették a
romantikus zene királyává.
Az instrumentális bevezető zene lágy dallama számtalan szerző és előadó
zenei fantáziáját mozgatta meg. A blues-tól a heavy-metál zenéig
születtek feldolgozásai, de a máig legsikeresebb átirata és előadása,
immár szöveggel, Andy Williams amerikai énekes előadásában született.
A dalt a 10 leghallgatottabb zene közé választották, nem véletlenül,
hiszen szinte minden nyelvre lefordították és a legnépszerűbb előadók
vették műsorukra.
1964-ben az amerikai tinédzserek és tánciskolák kedvenc száma volt, a
Jagger-Richard páros, első kislemezen kiadott dala. A dal, egyfajta
irányváltás a bluesos hangzást egy időre felváltja az igazi angolszász
pop zene, ami a brit invázió néven ismert zenei vonulat volt.
Az England's Newest Hit Makers című lemezük, hatalmas sláger volt az amerikai lemezpiacon, és ez volt a kezdete az európai együttesek beszivárgásának az amerikai rock zenébe. A dal a
Rolling Stones legpoposabb száma, és érdekes módon először csak
Amerikában jelent meg kislemezen, az angol lemezpiacon csak albumon.
