1964 június - az Animals angol rock együttes megjelenteti egy régi
amerikai népdal feldolgozását, amely az amerikai és angol listákon, még a
Beatles-t is maga mögé utasítva, az első helyre ugrik és több hétig
vezeti azt. A House Of The Rising Sun, a nagyvárosi prostitúcióról szóló
ballada. A "rising sun" szókép 20.század eleji angol-amerikai jelentése
bordélyház.
A New Orleans-ba helyezett történet egy, az alkohol és
szerencsejáték miatt, prostituálttá vált emberről szól. A dal Eric
Burdon különleges hangjának és Alan Price orgonajátékának köszönheti
kirobbanó sikerét. Több feldolgozást megért, és film dal is lett belőle (
Mafia III).
A The Animals az 1960-as években alakult angol együttes volt, mely a britt invázió idején az USA-ban is népszerűvé vált. Ismertségüket nyers, bluesos hangzásuknak és énekesüknek, a jellegzetes, mély hangú Eric Burdon-nek köszönhetik.
Az 1984-es évben az európai szintpop korszak csúcsára a "Self Control"
c. dalával került fel. De ezt is egy olasz dalszerző írta . Az olasz
poplistán meg is jelenik, de nem hittek benne, hogy sikeres lesz, így az
USA-ban megvették a szerzői jogokat, és onnan indult el a dal ismét
Európa és a világ többi országa felé. Az egyes országokban 10-20 hétig
szerepelt a 100-as ranglistán , ami akkoriban nagyon ritka volt , hogy
szinte minden földrészt meg tudott hódítani a dal.
Laura Branigen amerikai énekes, a nyolcvanas évek sztárja volt. A hetvenes években, mint háttér énekes szerepelt több neves művész munkájában, és csak 1982-ben, miután támogatót talált, került fel a slágerlistára a Gloria című dalával. Ezután a reklámipar hozott neki sikereket, és csak 1984-ben került az igazán népszerű sztárok közé a Self Control című dalával. Sajnos fiatalon, 2004-ben, 52 évesen érte a halál, de munkái örök életűek maradnak. RIP.
1967-ben jelent meg, az azonos című filmmel egyidőben, az Ezek a fiatalok című válogatás album. Ezen az albumon szerepelt először Illés dal, bár korábban kislemez már jelent meg az együttestől. A dal már igazi kiforrott, magyar beatzene, mely a későbbiekben annyira jellemző volt az Illés munkájára.
Az Ezek a fiatalok naiv, banális története szóra sem érdemes. A
film nyilvánvalóan nem is a történetmesélés kedvéért készült, hanem a
sztori lehetőséget adott az első magyar beatzene-film megszületésének. Az Illés együttes eredeti dalai (mellette egy-egy számmal a Metró és az Omega)
tehetségükkel és jókedvű frissességükkel nem a magyar filmtörténetet,
hanem a magyar rock- (beat)-zene történetet alapozták meg.
Az 1973-as korszakalkotó amerikai musical film alapja, Andrew Lloyd Webber rock operája, melyet 1971-ben mutattak be először. A film Jézus életének utolsó pár napját mutatja be, modern látványvilág és képi eszközök segítségével, Júdás tragikus alakjára összpontosítva. A mozi cselekményét, egy hippikből álló színészcsoport által, a biblia alapján, Jézus utolsó napjait megelevenítő film elkészítése adja.
A Superstar című dal a film vége felé hangzik el, amikor a modern kori Júdás azon gondolkodik, hogy milyen nagy sztár lehetett volna Jézus napjainkban, és hogy miként vélekedne ma a jelenlegi sztárokról. A dalt Carl Anderson énekli, akit 1974-ben Golden Globe díjra jelöltek.
"...best days of my life...." - 1969 nyara - a nagy generáció, az
ötvenes-hatvanas évek szülöttei, számára a mai napig felejthetetlen
élményekkel teli. Ez az élmény zuhatag köszön vissza a kanadai zenész
Brian Adams 1984-es számában.
A dal, az énekes első sikeres albumán, a
Reckless-en jelent meg és szinte az egész világon a listák élére került.
A nosztalgikus visszatekintés szövegében az akkori középiskolás
zenekarának tagjairól és a később velük történtekről énekel, többször
megerősítve, hogy ezek voltak élete legszebb napjai.
1985-ös nyár nagy slágere volt a dal, melyet az addig ismeretlen osztrák együttes az Opus adott elő. A dal ugyan 1984-ben született, de promóciós okokból az osztrák kiadó csak egy évvel később jelentette meg, mivel ezt szánták az Austria für Afrika segély koncert siker dalának. Ez így is lett, de túlnőtt a kis ország határain, és hamarosan a világ összes diszkójában játszották.
A dal másik érdekessége, hogy 1989-ben a Bayern és a Napoli közötti kupadöntőn 70 000 ezer néző előtt Maradona a dal ritmusára zsonglőrködött és melegített be, mintegy tízperces performanszot adva a közönségnek.
Az 1975-ös dalt Auth-Szenes szerzőpár írta, akik
annak idején a Made in Hungary háziszerzői voltak, és szerzeményeiknek a
kiadó keresett előadót. Annak idején minden fordítva működött.
A dal már abban az időben született, amikor már a régi beat-korszaka az együttesnek befejeződött, és már túl voltak a Beatles-cover időszakon is. Ekkor már megkezdődött a bemelegítés arra az időszakra, amire a legjobban emlékszik mindenki és ami a legsikeresebb korszakuk volt, a rock and roll.
Ez egy egyszerű pop dal, mely semmiről nem szól, csak egy egyszerű sóhaj a régmúlt után. A dal nem is a saját szerzeményük, csak kényszerűségből játszották el, de végül is a közönségnek tetszett.
1991-ben a Floridai Tampában megrendezett Super Bowl rendezvényen, a szervezők kérésére ő énekelte a mérkőzés előtt a nemzeti himnuszt.
Egyébként az amerikaiak híres patriótizmusa nemcsak őt érintette meg mélyen, hanem az 1969-es Woodstock-i fesztivál idején Jimi Hendrix is egy gitárszólóját ennek szentelte.
1970 őszén , az Isle Of Wight nevű dél angliai szigeten, megrendezik a
világ legnagyobb rock fesztiválját, amely Woodstockot is felülmúlja , a
Guiness Book által jegyzett 600 ezres nézőszámmal.
Ezen a fesztiválon
tűnik fel az angol Free rock-blues együttes . A fesztivál sikerszáma, az
All Right Now is az ő nevükhöz kötődik. Ezután az amerikai és angol
radio adók legtöbbet játszott száma lett, melyet több díjjal is
jutalmaztak.
Sajnos az együttes három év múlva felbomlott, két tag a Bad
Company tagja lett, míg a harmadik tag, a szóló gitáros 1975-ben
tragikusan elhunyt.
Az 1970-es, nagy sikerű Cosmo Factory című albumon jelent meg ez az örök életű sláger, mely a vietnámi háború ellenes mozgalom egyik jelképe lett. Nem véletlenül használták fel 1978-ban a hasonló című filmben, melynek a finálé dala lett. A film a vietnámi háborúban játszódik és a Dog Soldiers című regény alapján készült.
A dalt John Fogerty írta, amely egy erős protest song a vietnámi háború, és bármely háború borzalmaival szemben. A Who'll Stop The Rain szóképben az eső jelentése, a szőnyeg-, és napalm-bombázás, ami védtelen civilek ezreit ölte meg ártatlanul. Fogerty egész munkássága során megtartotta ezt a háborúellenes nézetét, és minden koncertjén bírálta az esztelen háborút.
A dalt eredetileg Bob Marley írta 1973-ban, egy rendőrségi akció adta élmény után. Eric Clapton 1974-ben dolgozta fel a dalt, mely akkor nagyon népszerű volt a zenei listákon. A soft rock és a reggae keveréke a dal, melyben Clapton megcsillantja gitár virtuóz tehetségét, olyannyira, hogy a dal bekerült a Grammy Hall of Fame dalai közé.
Eric Clapton, talán a legbefolyásosabb britt rock zenész a hatvanas évek óta. Pályája elején, a hatvanas években olyan híres rock együttesekben indult, mint a Yardbirds és a Cream. Később szóló karriert kezdett ill. neves előadókkal közösen dolgozott és számos dalt szerzett, amelyek több hírességet segítettek a népszerűségi listák csúcsára. Szívesen dolgozott George Harrisonnal és John Lennonal is, szerzett filmzenét és rock operát. Számos sikeres albumon mint meghívott művész volt, ezzel emelve egy-egy előadó munkájának színvonalát. Neve a tiszta rock és gitár zene ikonikus védjegye lett.
A dal az utolsó, a Ne sírjatok lányok című válogatás lemezen jelent meg 1973-ban. A szám politikai töltete a mai napig aktuális, amely harcba hív minden olyan hatalommal szemben, ami próbálja a szabadságjogokat megkérdőjelezni. A zenét szerző Illés Lajos és a szövegíró Bródy János sem gondolta ezt másként, mikor ezt a számot írták.
A későbbiekben olyan népszerű együttes, mint a Republic is minden koncertjét ezzel a dallal indította, mert Cípőnek annyira a hitvallásához tartozott ennek a dalnak a mondanivalója. A nagysikerű magyar film, az 1973-as Az oroszlán ugrani készül című is felhasználta betét dalként, és az egyetlen video a számról, ebben a filmben látható, amely Bujtor István főszereplésével készült.
